Irán júliusban megállapodott a nagyhatalmakkal abban, hogy korlátozza atomprogramját, mert a Nyugat attól tartott, hogy e program örve alatt atomfegyverre próbál szert tenni. A megállapodást előkészítő tárgyalásokon Teherán következetesen azt állította, hogy a programmal mindig csak békés céljai voltak.
Rafszandzsani, aki a háború alatt parlamenti elnök volt, majd 1989 és 1997 között töltötte be az államfői tisztséget, az IRNA iráni hírügynökség által közölt interjúban hangsúlyozta, hogy az atomfegyver előállításának gondolatát soha nem követték tettek. „Háború volt, amikor elkezdtük a programot, és azért merült fel ez a gondolat, mert attól tartottunk, hogy az ellenség atomfegyvert vethet be. De az elgondolást soha nem váltottuk valóra” – jelentette ki.
A háborút Szaddám Huszein iraki diktátor indította Irán ellen, és Bagdadnak a háború végéig létezett atomprogramja. Noha atomfegyvert nem sikerült kifejlesztenie Iraknak, vegyi fegyvert bevetett a háború későbbi éveiben.
Rafszandzsani elmondta, hogy egy pakisztáni útja alkalmával szeretett volna találkozni Abdul Kadír Hánnal, a pakisztáni atomprogram atyjával, de a találkozó nem jött létre.
Abdul Kadír Hán robbantotta ki a világ legnagyobb atomfegyverbotrányát, amikor 2004-ben elismerte, hogy atomtitkokat adott el Iránnak, Észak-Koreának és Líbiának.