Szertefoszlottak azok a remények, hogy az olajárak gyorsan visszapattannak majd a 100 dolláros szint közelébe. Az orosz szakértők abban ugyanis egyetértenek nyugati kollégáikkal: ennél jóval nagyobb az esélye az árak leragadásának egy alacsony szinten, méghozzá legalább egy évtizedre. Ezzel a Kreml vezetésének legszörnyűbb rémálma vált valóra, mivel hozzá kell látniuk a régóta halogatott reformok megvalósításához.
Vlagyimir Putyin elnök politikai legitimitását az utóbbi másfél évtizedben a folyamatosan emelkedő életszínvonal alapozta meg. Az ország gazdasági erejének és népe jólétének helyreállításáról gondoskodó államfő imázsát azonban most komoly veszély fenyegeti. A gazdaság az idén is zsugorodni fog, a putyini rendszer fő politikai támaszának tartott orosz középosztálynak pedig a tavalyi öt- után az idén legalább tízszázalékos reáljövedelem-eséssel kell szembenéznie. A dollárárfolyam eközben feltartóztathatatlanul közelít a 90-s határértékhez, ami a válság előtti szint háromszorosának felel meg. De ne feledkezzünk meg a 15 százalék körüli inflációról sem, amely folyamatosan emészti fel az egyik legfontosabb putyini szavazóréteg, a nyugdíjasok juttatásait.
Nem fognak jobban járni a hatalom másik politikai pillérét alkotó állami alkalmazottak sem. Az orosz költségvetés bevételeinek a felét ugyanis a nyersanyagok értékesítése biztosítja. Anton Sziluanov pénzügyminiszter a helyzetet úgy jellemezte, hogy az ország idei költségvetése 82 dolláros hordónkénti olajár mellett lenne csak egyensúlyban, most pedig 50 dollárosra van belőve. Ehhez képest a hordónkénti ár ennek a fele körül jár már, és még nem tudni, meddig süllyed idén. Vagyis le kell majd faragni az állami alkalmazottak létszámát. Méghozzá alaposan, hiszen adókat is kell majd csökkenteni, hogy a kis- és középvállalatok (kkv) fel tudjanak éledni. Az orosz kkv-szektor jelenleg a hazai összterméknek (GDP) csak alig tíz százalékát adja, tehát lenne hova fejlődnie. Az orosz magánvállalkozók azonban korántsem olyan lelkes hívei a hatalomnak, mint az állami alkalmazottak. A költségvetési kiadások visszafogása azonban azt is jelenti, hogy vissza kell venni majd például a tömegközlekedés és a kommunális szolgáltatások nagyvonalú állami támogatásából, ami jelentősen növelni fogja minden társadalmi réteg hétköznapi megélhetési költségeit. Idén minden bizonnyal puskaporos lesz a hangulat Oroszországban.
A véget nem érőnek hitt pénzbőség után hirtelen az országra szakadt pénzszűke sokkolta az orosz társadalmat, amelynek első reakciója a kivárás, de tartalékai az idén valószínűleg el fognak fogyni. A válság viszont jó lehetőséget teremt Putyin elnöknek arra, hogy felvázoljon egy új jövőképet, egy új 15-20 éves stratégiával, amellyel ismét mozgósíthatja híveit. Két lehetőség közül választhat. Az egyik a bezárkózás és a Nyugattal szembenállás politikája, a másik az ország megnyitása a külföldi technológiák, eszmék és befektetők előtt. A megzuhant rubel olyan olcsóvá tette a munkaerőt, és a beruházások költségeit, ami az országot vonzóvá is tehetné a befektetők szemében. Oroszországnak jelenleg egy olyan léptékű gazdasági és politikai átalakulásra van szüksége, mint amilyennel háromszáz éve Nagy Péter az országot megkerülhetetlen európai nagyhatalommá tette. Putyin most még választhat, melyik útra lép.