Az igaz, hogy a két cég az utóbbi időben már együttműködik a városvezetésekkel, de a települések egymástól elszigetelten jutnak valamiféle megállapodásra, összhangban a helyi, de egymástól teljes mértékben különböző piaci regulákkal. Kezdetben különösen az volt fájdalmas az önkormányzatok és az államok számára, hogy sem a fuvarosok, sem a szállásadók nem fizettek adót a tevékenységük után.
A tíz város most együtt talán elég erős lesz ahhoz, hogy a felhasználók, turisták javát szolgáló átlátható, tiszta szabályrendszert fogadtasson el New Yorktól Párizson, Athénon, Barcelonán, Torontón át Szöulig. A „szövetségbe” tömörült városok elöljárói, illetve ezek képviselői a múlt hónapban találkoztak először Amszterdamban, így kidolgozott üzletpolitikáról még nem lehet beszélni – Párizs viszont azt szeretné, ha októberben már elő tudnának állni valamiféle kerettervvel.
Az Uber és az Airbnb típusú vállalkozások számára a terjeszkedés legnagyobb gátja a szabályozás. Minden egyes piacon meg kell győzniük a törvényhozókat, és közben csatát kell vívniuk a már régóta jelen lévő, hagyományos szolgáltatókkal – azaz a szigorúan szabályozott taxitársaságokkal és szállodaláncokkal. Az új üzleti modellt képviselő két cég azzal érvel, hogy alkalmazásaiknak pozitív hatásuk van a városokra, és munkahelyeket is teremtenek. Bill de Blasio, New York polgármestere már tavaly tárgyalt egy sor érdekelttel, köztük párizsi kollégájával, Anne Hidalgóval.
A francia főváros az Airbnb-felhasználók legnépszerűbb célpontja. Párizsban a szállásmegosztó cég tavaly azzal igyekezett mérsékelni a hatóság nemtetszését, hogy a város nevében 4,7 millió euró idegenforgalmi adót gyűjtött be a lakástulajdonosoktól, és ezt az „akciót” augusztustól 18 más városra is kiterjeszti Franciaországban.