Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának határozata alapján – a Schengeni határellenőrzési kódex célzott reformjával összhangban – az új uniós jogszabály értelmében az unióban szabad mozgási joggal rendelkező polgárok úti okmányait is ellenőrizni kell mind belépéskor, mind kilépéskor.
A dokumentumokat össze kell vetni a Schengeni Információs Rendszerrel (SIS), illetve az Interpol nemzetközi rendőri szervezet ellopott vagy elveszett úti okmányokat tartalmazó adatbázisával (SLTD), hogy a hatóságok meggyőződjenek arról, az illető nem jelent-e biztonsági, közrendvédelmi, vagy közegészségügyi kockázatot az EU-ban.
A beutazáskor és a kiutazáskor elvégzendő szisztematikus ellenőrzésekre vonatkozó kötelezettség elsősorban a tagállamok külső határaira vonatkozik, illetve minden olyan belső határra, ahol a tagállamok még nem állapodtak meg a határellenőrzés megszüntetéséről, kiterjed a vasúti, a légi és a tengeri határokra is.
A határozat leszögezi, a külső határokon végzett ellenőrzések továbbra is a belső határellenőrzések nélküli térség egyik fő biztosítékát képezik, és jelentős mértékben hozzájárulnak az unió és polgárai hosszú távú biztonságának szavatolásához. Az ellenőrzések egyik célja a tagállamok belső biztonságát és közrendjét érintő fenyegetések megelőzése.
A szabad mozgás uniós jogával rendelkező személyek esetében a szabályozás értelmében a határátlépésre jogosító úti okmány érvényességének gyors és egyszerű ellenőrzésén alapuló „minimum-ellenőrzést” kell végezni a tagállamok területére való beutazáskor és az onnan való kiutazáskor egyaránt.
Amennyiben a rendszeres ellenőrzések miatt túl hosszadalmas sorok okoznának fennakadásokat, lehetőség lesz a szúrópróbaszerű, célzott ellenőrzések bevezetésére egy-egy szárazföldi és tengeri határokon a többi tagállam, az uniós bizottság és az érintett nemzeti és uniós hatóságok értesítését követően. A tagállamok számára engedélyezni kell, hogy ne végezzék el a szisztematikus ellenőrzéseket, ha kockázatelemzéssel alá tudják támasztani, hogy az ellenőrzés könnyítése nem okozna biztonsági kockázatot.
A célzott ellenőrzések bevezetése a légi határokat illetően szigorúbb, április 7-től csak korlátozott, átmeneti időszakra alkalmazható. A hat hónapos időszak az adott repülőtér esetében legfeljebb tizennyolc hónappal hosszabbítható meg.
Az elfogadott szöveg szerint a határok esetlegesen könnyített, célzott ellenőrzésének biztosítania kell, hogy az nem jelent kockázatot a belső biztonságra, a közrendre, a nemzetközi kapcsolatokra, valamint a közegészségügyre.