A liberális The New York Times – amely pedig rendszerint jóval kritikusabb Trumppal szemben – azt írta a hét végén: a Clinton-kampány Achilles-sarkává lett az egykori elnöki családhoz köthető Clinton Alapítvány kétes külföldi finanszírozási háttere. Egy ukrán mágnástól is befolyt legalább tízmillió dollár: Viktor Pincsuknak, Leo-nyid Kucsma exelnök vejének – a korábban is ismert – befizetéseivel párhuzamosan Clinton egy volt munkatársa mintegy tucatnyi találkozót szervezett le Pincsuknak amerikai illetékesekkel ukrán politikai témákban, miközben éppen Clinton irányította a washingtoni diplomáciát.
Washington eközben olyan termékkel – acélcsövekkel – kapcsolatban folytatott le dömpingvizsgálatot, amelynek forgalmazásában Pincsuk egy vállalata is érdekelt volt. A Clinton család repülgethetett Pincsuk magángépén is. Bill Clinton exelnök – a jelenlegi elnökjelölt férje – a napokban bejelentette: amennyiben nejét novemberben megválasztják, a Clinton Alapítvány nem fogad el külföldi adományokat. Demokrata párti oldalon is sokan aggódnak amiatt, hogy a korrupció árnyéka vetül Clinton kampányára, s ebből Trump profitálhat. Mint emlékezetes, az Obama-kormány Clinton külügyminisztersége alatt is ostorként használta a korrupciós érvet más államokkal, így hazánkkal szemben.
Van tartanivalója az orosz–ukrán kapcsolatok miatt Trumpnak is. A republikánus elnökjelölt múlt pénteken lemondott kampányfőnökének, Paul Manafortnak a közvetlen munkatársa orosz titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkezett – írta a távirati iroda. Ez pedig hozzájárulhatott Manafort távozásához, aki tizenegy évvel ezelőtt politikai tanácsadóként dolgozni kezdett Kijevben az akkori ukrán államfő, Viktor Janukovics számára. Ottani legszorosabb munkatársa egy bizonyos Konsztantin Kilimnik volt, aki mind a mai napig kapcsolatban áll Manaforttal, és a Politico washintoni lap állítása szerint nem egyszerűen tolmács volt, hanem – ukrán létére – az orosz katonai hírszerzés embere. Trump – a Politico szerint – nem egyszerűen elfogadta Manafort lemondását az ezzel kapcsolatos információk nyomán, hanem először háttérbe szorította, majd le is mondatta őt. Manafort gyanús ukrán kapcsolatairól elsőként a The New York Times írt egy hete, nyilvánosságra hozva: 12,7 millió dollárt kapott készpénzben Janukovics pártjától. Manafort ezt nem ismerte el, de pozíciója napról napra tarthatatlanabbá vált a Trump-kampányban. Szerhij Lescsenko, a Petro Porosenko ukrán elnök mögötti parlamenti tömörülés képviselője mindezzel párhuzamosan azzal állt a nyilvánosság elé: az ismert amerikai tévés, Larry King is kapott 225 ezer dollárt egy interjúért cserébe a Janukovics-párttól annak „fekete főkönyve” szerint.
KIUTASÍTOTT AMERIKAI SZERVEZETEK
Az amerikai külügyminisztérium szerint „zavarba ejtő”, hogy az orosz kormány nemkívánatosnak minősített két amerikai szervezetet. Az orosz főügyészség még múlt csütörtökön jelentette be, hogy a Nemzetközi Republikánus Intézet és a Médiafejlesztési Befektetési Alap a megítélése szerint „az Oroszországi Föderáció alkotmányos rendjének alapjait és az állambiztonságot veszélyezteti”. John Kirby amerikai külügyi szóvivő úgy fogalmazott ennek kapcsán: „ismételten arra szólítjuk fel az Oroszországi Föderáció kormányát, hogy tartsa magát nemzetközi kötelezettségeihez, amelyek előírják az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok biztosítását, és számolja fel a civil társaságok fontos munkáját korlátozó intézkedéseket Oroszországban”. Mindeközben – az 1991. augusztusi szovjet puccskísérlet 25. évfordulójához kapcsolódóan – Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó vezetője azt nyilatkozta: az amerikaiak úgy terjesztik a világon a demokráciájukat, mint a tasakos kávét. Úgy vélte, „az egyoldalú döntések másokra kényszerítésének” irányvonalán még Barack Obamának sem sikerült változtatnia. Gorbacsov kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ez Obamának egyáltalán a szándékában állt volna. (MI)