Egy óriási, hatezer négyzetkilométer kiterjedésű, Pest megye nagyságú jégtömb vált le az Antarktiszról – azaz amit januári cikkünkben jósoltunk, megvalósult, azzal a különbséggel, hogy akkor ötezer négyzetkilométerre becsülték a szakemberek a leszakadni akaró jégtábla nagyságát.
Az Antarktisz negyedik legnagyobb selfjege, a Larsen C selfjég (a parti síkságról a tengerbe benyúló jégtömeget nevezik így) törésvonala januárban nagyjából 18 kilométerrel nőtt meg, ami azt jelentette, hogy a leszakadni készülő jégtömböt alig 20 kilométeres szakasz kötötte a többi jéghez – a repedés hossza 2010 novembere óta a kétszeresére nőtt, elérte a 110 kilométert.
Az utóbbi hetekben ez a kapocs is megszűnt, a jégdarab önállósodott. (Az Antarktisz nyugati részén található, mintegy 350 méter vastag Larsen C kiterjedése tizede a Larsen selfjégnek.) Az Antarktisz környékén az elmúlt ötven évben 2,5 Celsius-fokkal emelkedett a hőmérséklet, ezzel magyarázzák a 3250 négyzetkilométeres Larsen B jéghegy 2002-es leválását is.
A Vas megyével azonos kiterjedésű jég tizenöt éve alig egy hónap alatt több ezer kis jégheggyé töredezett. A Larsen C leválása hasonló eredménnyel járhat. Ha a Larsen C által jelenleg feltartóztatott jég egésze eléri a nyílt vizet, tíz centiméterrel emelkedhet a globális tengerszint – az Antarktiszon 25 millió köbkilométernyi jég van. A most leszakadt táblát az áramlatok és a szél valószínűleg az Antarktisztól északra tolják, ahol veszélyeztetheti a hajózási útvonalakat.
A kutatók úgy vélik, a jégtömb leválásával a selfjég egésze válhat sebezhetőbbé, illetve akár teljesen széttöredezhet.
