Eric Zemmour szerint az osztrák, az olasz, a lengyel, a szlovák és bizonyos értelemben a német választás után a magyar nagy győzelem is bizonyította, hogy az illiberalizmusnak nagy politikai jövője van.
Úgy értelmezi az illiberalizmus megteremtőjének, Orbán Viktornak a gondolatait, hogy ez egyrészt gazdasági értelemben racionalitást jelent, ideológiailag pedig teljes szakítást. Az illiberalizmus demokráciát jelent, olyan demokráciát, ami a népből, a néppel, a népért.
2008-ban kiderült Orbán Viktor számára, hogy mihez vezet a globalizmus. 2015-ben, a migránsválságra is gyorsan és jól reagált, és nem azt az utat választotta, amit például Franciaország vagy Németország, a multikulturalizmust.
Eric Zemmour szerint érthető, hogyha az egykori osztrák-magyar monarchia vezető országai különösen érzékenyek a migránsválságra, és utal Bécs tizenhetedik századi muszlim elfoglalására is. Ráadásul Magyarország a kommunizmustól is szenvedett.
Az illiberalizmus természetesen Brüsszel legújabb ellenségévé vált. De Eric Zemmour szerint nagy szükség van rá. A (francia) jobboldal megújulásához alapvetően szükséges, egybegyűjtheti a jobboldali szavazókat, és kellően tud szembefordulni Európa iszlamizációjával.
Ha pedig magát a Figaro-cikk szerzőjét nézzük, Eric Zemmour az egyik legjobb francia esszéíró és újságíró. Francia öngyilkosság című példátlan sikerű műve, egy évvel az európai migránsválság előtt megjósolta a bekövetkezett eseményeket. Több mint 500 ezer példányban adták el, ami műfajából adódóan kivételes rekord.
Egy Soros-támogatta szervezet és baloldali politikusok is ellene fordultak, a politikai korrekt (vagyis a baloldalnak engedelmeskedő) beszédet megkövetelő kereskedelmi tévé pedig, ahol nagy nézettségű műsort vezetett, elküldte. Többen beperelték, végül ellenfelei vesztettek.
