Az Elon Musk alapította SpaceX fél év szünet után, december 22-én kezdte újra a Falcon–9 hordozórakéták indítását. A féléves kihagyást az indokolta, hogy tizennyolc sikeres indítás után tavaly júniusban egy teherűrhajó a felbocsátás után két és fél perccel éppen a rakéta hibájából semmisült meg. (Kiderült, hogy egy szerkezeti elem törése okozta a katasztrófát.) A decemberi út tökéletes volt, hiszen mind a tizenegy távközlési műholdat sikerrel pályára állítottak, illetve a rakéta is épségben földet ért.
Tavaly három hasonló célú, de sikertelen kísérlet volt. Januárban a célt nem vétették el, de a fokozat az úszó platformon összetört. Februárban a viharos tengerre ki sem küldték a platformot, a rakétafokozatot a vízre engedték, ahol az elsüllyedt. A sima landolás áprilisban sem jött össze: a rakétafokozat ismét eltalálta a célt, de túl nagy sebességgel csapódott be.
A sikeres decemberi műveletet sokan űrtörténelmi jelentőségűnek említik, mert megnyithatja az utat a rakétafokozatok újbóli felhasználása előtt. A jövő dönti el, hogy valójában mit ér ez a látványos eredmény. Hasonló bravúrt egyébként nem sokkal korábban, novemberben, a Blue Origin cég is végrehajtott. New Shepard rakétájuk azonban csak egy szuborbitális kísérleti repülésen vett részt – száz kilométeres magasságba emelkedett, majd onnan tért vissza a kilövőhelyére. Az alig nyolc percen át tartó repülés során nem állított űreszközt Föld körüli pályára.
Az eredmény fantasztikus, de senki sem tudja, hogy a valódi újrafelhasználásig mennyi munka, idő és költség van még hátra. Mike Griffin, a NASA korábbi vezetője szerint – szavait az Űrvilág.hu szakportál idézte – műszaki szempontból a decemberi visszatérés valóban áttörés. Ugyanakkor a Falcon–9 első fokozatának újrahasznosítása előtt tüzetesen meg kell vizsgálni, hogy a start, a repülés és a visszatérés viszontagságai nem tettek-e kárt benne. Ismételt felhasználás előtt újból meg kell győződni a részegységek minőségéről, a rakétának végig kell mennie a szokásos minősítő eljárásokon és teszteken.
Az újrahasznosíthatóság kulcskérdése, hogy milyen költségek árán és mennyi idő alatt hozható újra repülésre alkalmas állapotba a rakétafokozat. A válasz egyelőre ismeretlen. Egy-egy rakéta megépítésének és indításának mintegy 61 millió dolláros költségén belül a hajtóanyag ára csupán mintegy 200 ezer dollár – ezeket az összeget Elon Musk az amerikai geofizikai társaság San Franciscó-i tanácskozásán ismertette. Musk szerint az újrahasznosítható rakétákkal a jelenlegi századrészére csökkennének a költségek.
Múlt pénteken jelentette be a cég egyik képviselője, hogy a sikeres decemberi szárazföldi landolás után január 17-én egy újabb startra kerül sor – egy óceánmegfigyelő műholdat visz fel a Falcon–9 rakéta. A kiürült első fokozatot a Csendes-óceánon ringatózó uszályra szeretnék letenni. A Jason–3 műholdat magasba emelő rakéta egy korábbi verzió, nem alkalmas a szárazföldi landolásra, ezért próbálkoznak vele a Csendes-óceánon. Ha sikeres a visszatérés, akkor sem tervezik a rakétafokozat újabb alkalmazását. A decemberben visszatért fokozatot is csupán tesztelésre használták, ez sem kerül újra az űrbe. Musk szerint valamelyik következő űrmisszió eleme jöhet szóba.