Katalizátorként hatott az elmúlt évben a Brüsszel és Mexikóváros között folyó kereskedelmi tárgyalások menetére, hogy Donald Trump amerikai elnök állandó jelleggel a NAFTA újratárgyalásával fenyegette a szabadkereskedelmi társuláshoz tartozó Mexikót. Nem csoda, ha az Egyesült Államok déli szomszédja egyre fokozódó intenzitással arra törekedett, hogy a lehető legnagyobb mértékben lazítsa gazdasági függését az iránta egyre barátságtalanabbá váló Amerikától.
Ebbe még Angela Merkel német kancellár is besegített: arra ösztökélte Enrique Pena Nieto mexikói elnököt, hogy még a tegnap megnyílt hannoveri vásár előtt üsse nyélbe a megállapodást az Európai Unióval (EU). A rangos kereskedelmi rendezvényen ugyanis ebben az évben Németországnak Mexikó a partnerországa.
A mostani megegyezés lényegében a 2000-ben született eredeti megállapodás alaposan kibővített változata. Míg tizennyolc évvel ezelőtt csak az alapvető árucikkekről és a gépipari termékekről esett szó, most olyan szektorokat is bevontak, mint a pénzügyi szolgáltatások, az elektronikus kereskedelem és a mezőgazdaság. Pena Nieto szerint „a megállapodás azt igazolja, hogy Mexikó kiemelt partnere a világ egyik legnagyobb kereskedelmi tömörülésének”.
Cecilia Malmström, az EU kereskedelmi biztosa – oldalvágásként Trump protekcionista kereskedelempolitikájára – azt mondta, hogy ilyen kereskedelmi megállapodások csak akkor jöhetnek létre, ha a felek közös elvnek tekintik a nyíltságot és a méltányos alapokon folytatott szabadkereskedelmet.
A Brüsszel által kiadott közlemény hangsúlyozta, hogy az új egyezmény szinte teljes mértékben eltörli a vámokat, s egyszerűsíti a vámeljárást többek között a gyógyszer-kereskedelmi és a szállítási szektorokban, s jótékony hatással lesz az európai élelmiszeriparra is. A Politico hírportál ugyanakkor felhívja a figyelmet: miközben az EU-val kötött szerződés erősen politikai motiváltságú, a NAFTA Trump által követelt újratárgyalása sokkal nagyobb gazdasági konzekvenciákkal jár Mexikó számára.
A közép-amerikai állam tavaly ugyanis 340 milliárd dollár értékben exportált árut és szolgáltatást az Egyesült Államokba, az EU azonban csak 29 milliárd dollárért vásárolt Mexikótól.
Azért a mexikói–EU tárgyalás sem ment zökkenők nélkül, a felek az utolsó pillanatig vitáztak bizonyos dolgokról. Brüsszel például ragaszkodott hozzá, hogy a járművek 55 százalékban vagy európai, vagy Mexikóban készült alkatrészekből álljanak, míg Mexikó nagyobb külföldi arányt akart elérni. Ami a mezőgazdaságot illeti, a latin-amerikai állam nagyobb hozzáférést követelt az európai marhahúspiachoz, amit az írek és a franciák nem néztek jó szemmel.
Cserébe a mexikóiak az európai tejtermékek és a sertéshús importja előtt álló akadályok lebontása iránti kérést nem vették szívesen. Kényes kérdés volt híres európai termékek földrajzi megjelölésének, illetve védelmének elfogadása is, de ebbe végül belementek 340 élelmiszeripari termék és ital esetében – így kapott védelmet Mexikóban a magyar szegedi szalámi is.