Rendezett sorok, díszes terítőkkel letakart kosarak kígyóztak húsvét reggelén Csíkszereda főterén. Sokan népviseletbe öltözve várták a püspöki áldást, a liturgiát Tamás József püspök végezte, az evangéliumból idézve, majd rövid üzenetet intézve a hívekhez. Ezt az eledelek megáldása és a könyörgés követte, a ceremónia végén pedig a jelenlévők elénekelték nemzeti imádságunkat és a székely himnuszt, majd egy húsvéti ének akkordjai alatt indultak haza. Immár több évtizedes hagyomány, hogy a székelyföldi városban ezrek szenteltetik meg az ételt a római katolikus papokkal.
– Húsvét az ünnepek ünnepe, a család, a közösség, az egyház nagy ünnepe – fogalmazott Darvas-Kozma József pápai káplán, címzetes esperes. A csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia plébánosa a VII. századra vezeti vissza az ételszentelés eredetét, amikor a böjt végén megáldatták az eledeleket, hogy mértékletességre neveljék az embereket, és ez a szokás a mai napig él Székelyföldön.
Az Erdélyi Napló című hetilapban a csíkszeredai plébános kifejtette: ma már ugyan nem böjtöl, de korábban ez idő alatt szellemileg, lelkileg, testileg megújult. „Ekkor értettem meg, hogy a remetéket, szerzeteseket miért keresték fel hajdanán az előkelő emberek, királyok, pápák, püspökök vagy nemes emberek tanácsot kérni. A böjti időszak után olyan világos látásra tettek szert, amit a nem böjtölő ember nem tapasztalhat meg.”
A böjt végén és a húsvéti örömünnep kezdetén, húsvét vasárnap reggel az emberek megszenteltetik az ételeket. Előtte gyónnak, lelkileg is megtisztulnak, utána áldoznak, a mise végén pedig a pap megszenteli a kosárban levő eledeleket, szentmise után ezt fogyasztja el a család. A nyolcvanas évek második felétől a romániai kommunista hatalom betiltotta az ételszentelést, így éveken át a csíkszeredai Szent Kereszt-templom cintermében, illetve a deszkatemplomban és körülötte sétáltak az emberek a kosarak tömkelegével, áldásra várva.
Az ételszentelés 2001 óta zajlik újra Csíkszereda főterén. Az újraélesztési kísérlet olyan jól sikerült, hogy már nem a délelőtti misék végén végzik a szentelést, hanem reggel, külön eseményként. A hívek az előttük álló kosarakkal készülnek az eseményre. Nyolc-kilenc pap megy végig a sorok között, és szenteltvízzel meghinti a kosarak tartalmát. A ceremónián egyre több protestáns ember is részt vesz. Rengeteg gyerek is jelen van az eseményen, a kislányok többnyire külön kosárral érkeznek, hozzájuk külön szólnak a papok, megdicsérik őket, hiszen az eljövendő évtizedek ételszenteléseinél ők töltik majd be a legfontosabb szerepet.
Az esemény rendszeresen magára vonja a média figyelmét is, a román sajtó többnyire elismerően szól a székelyek fegyelmezettségéről, hagyománytiszteletéről.