Május végén iktatják be az új ecuadori elnököt, Lenín Morenót. A kerekesszékes politikus Latin-Amerika első mozgássérült államfője lesz. Moreno két évtizeddel ezelőtt sérült meg egy rablás során, amikor súlyos lövés érte. Azóta az ENSZ különleges megbízottjaként dolgozott, az esélyegyenlőség egyik élharcosaként tartják számon, és a helyiek bíznak benne. „Harcolni fog az egyenlőségért, mert tudja, milyen hátrányos helyzetűnek lenni” – mondja a 40 éves ecuadori Janet Bravo.
A politikus elnöklésével folytatódik a baloldali kormányzás az országban. Ezzel a kis dél-amerikai ország népe szembement a kontinensen történő jobboldali fordulattal. Az utóbbi években sorra buktak el a populista forradalmi rezsimek, és kerültek hatalomra piacbarát elnökök. Néhány évvel ezelőtt szinte az egész kontinenst a „nép hangján szóló” baloldali erők vezették, akik a korábbi, USA-barát neoliberális rezsimeket váltották le. Ezek a mozgalmakból kinövő rezsimek jelentősen megszabdalták a korábbi konzervatív elit privilégiumait. A világgazdaság alakulása pedig kedvezett nekik: a termékek ára nőtt, így a baloldali vezetők komoly szociális intézkedéseket vezethettek be. Kiterjesztették az egészségügyi ellátást és az oktatást, s jelentősen növelték a társadalom alsó rétegeinek életszínvonalát. Brazíliában például tizenkét év alatt 45 millió embert emeltek ki a szegénységből. Amikor azonban csökkent a világgazdasági kereslet a latin-amerikai termékekre, fenntarthatatlanná váltak ezek a rendszerek, a legtöbb ország eladósodott.
Innentől gyakorlatilag papírforma volt a jobboldali fordulat: a konzervatív vezetők a rendszerválság megoldásaiként tűntek újra fel. A többnyire fehér, milliárdos férfiak a jobboldali kormányok élén egyfajta „külsős szakértőként” azt ígérték, hogy képesek rendbe szedni és sikerre vinni a gazdaságot, akárcsak saját vállalatbirodalmaikat. A fordulat Paraguayban kezdődött, ahol 2012-ben a baloldali elnök, Fernando Lugo ellen felelősségre vonási eljárást indítottak. A baloldal által USA által szponzorált puccsnak titulált rezsimváltások sorra követték egymást. Mára Argentínát és Brazíliát is jobboldali elnök vezeti, Chilében az idei év végén következhet be a váltás, a venezuelai szocialista vezetés pedig bármelyik pillanatban összeomolhat.
Lenín Moreno, a latin-amerikai baloldal ikonja
Kérdés persze, hogy a vállalkozás- és piacbarát kormányok mennyire tudják fenntartani a hatalmukat. Brazíliában Michel Temer reformokat ígért a recesszió csökkentésére: visszavont számos, a baloldal által bevezetett szociális juttatást, amellyel komoly elégedetlenséget szült országszerte. Mauricio Macri argentin elnök hadban áll a szakszervezetekkel, amelyek a megszorítócsomagok ellen tiltakoznak. A jobboldali kormányok gazdaságpolitikája ugyanis nem az alacsonyabb társadalmi rétegeknek, hanem sokkal inkább a befektetőknek kedvez, így próbálja fellendíteni a gazdaságot. Ez okozhatta az ecuadori választás eredményét is, ahol a lakosság attól tartott, hogy a jobboldal megvonná a szociális juttatások nagy részét. „Bár Ecuador gazdasági helyzete a közelmúltban romlott, és számos kérdés merült fel a korrupcióval kapcsolatban, a lakosság érzékelte az oktatás, az egészségügyi ellátás és a fejlesztett infrastruktúra előnyeit. Moreno pedig azt ígérte, újabb löketet ad ezeknek” – mondta az American Dialoge nevű washingtoni think tank elemzője a Washington Postnak.
Számos elemző szerint a forradalmi rezsimeknek kedvezhet a „Trump-hatás” is. A jobboldali vezetők ugyanis sok ponton emlékeztetnek a Latin-Amerikában rendkívül népszerűtlen amerikai elnökre.
