A Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa elmondta, hogy a január 1-jén életbe lépett tartományi szintű integrációs törvényből származó felhatalmazással élve arra utasította a bajor rendőrséget, hogy kezdje meg a menedékkérőket befogadó központok szisztematikus ellenőrzését. „Tudnunk kell, hogy mi folyik a szállásokon, és kik tartózkodnak ott” – húzta alá a miniszter.
Tavaly több mint 27 ezerszer intézkedtek a bajor rendőrök a befogadóállomásokon, a spektrum kisebb veszekedések leállításától nagyszabású bevetésekig terjedt – mondta Joachim Herrmann. Reményei szerint a rendszeres ellenőrzés révén vissza lehet szorítani a személyazonosság igazolásával és a menedékkérők szociális juttatásaival kapcsolatos visszaéléseket, és nagyban javul a szállások és környezetük biztonsága.
A miniszter a CSU közleménye szerint üdvözölte a tartományi kormányfők és Angela Merkel kancellár előző esti berlini tárgyalásának eredményét, azt a 15 pontos tervet, amely az elutasított menedékkérők hazajuttatása – az úgynevezett hazatelepítési politika – hatékonyságának javításáról szól.
A tanácskozáson „nagyon sok olyan határozatot hoztak, amelyért Bajorország már hónapok óta küzd” – hangsúlyozta Joachim Herrmann. A jogállamiság része, hogy ha a hatóságok és a bíróságok úgy döntenek, hogy valaki nem maradhat az országban, akkor következetesen végre kell hajtani a döntést – mondta.
A 16 tartományi kormányfő és a kancellár megállapodása értelmében a szövetségi kormány kidolgoz egy törvényjavaslatot az ország elhagyására kötelező határozatok végrehajtásának javításáról. A tervek között szerepel, hogy a menedékjog megszerzésére esély nélkül pályázó kérelmezőket nem költöztetik szét önkormányzati szállásokra vagy lakásokba, hanem a tartományi fenntartású központi befogadóállomásokon tartják őket. Ez azt a célt szolgálja, hogy a maradásra esélytelen emberek – Joachim Herrmann szavai szerint – „ne vessék meg a lábukat” a német településeken, hanem már a befogadóközpontokból induljanak el, vissza a hazájukba.
Szigorítások minden fronton
Tervezik azt is, hogy kialakítanak egy „hazatérés-támogató központot”, amelyben a szövetségi belügyminisztérium irányítása alatt hangolják össze a csoportos hazatoloncolásokat, és gondoskodnak mindazok úti okmányainak beszerzéséről, akiknek távozniuk kell az országból.
A tervek szerint kiterjesztik az önkéntes hazatérési és újrakezdési programokat. Az idén 90 millió eurót fordítanak erre a területre. A programoknak az alapelve, hogy a támogatási összeg annál nagyobb, minél hamarabb dönt a támogatott az önkéntes hazatérés mellett, vagyis aki visszavonja a menedékjogi kérelmét és távozik az országból, több pénzt kap, mint aki a kérelem elutasítása után vállalkozik az önkéntes hazatérésre, a hazatoloncolás helyett. Azonban az összeget úgy kalkulálják, hogy a legmagasabb támogatási kategória esetében se legyen kifizetődő csak az önkéntes távozással szerezhető pénz miatt menedékjog iránti kérelmet benyújtani Németországban.
A tartományok és a berlini vezetés közös terve egy sor szigorítást is tartalmaz, például emelik a személyazonosság meghamisításának büntetési tételét és szélesítik a kitoloncolási őrizetbe vétel lehetőségét a veszélyesként számon tartott elutasított menedékkérők esetében. Továbbá felhatalmazzák a szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatalt (BAMF) arra, hogy mobiltelefonok vagy SIM-kártyák tartalmát is elemezhesse a kérelmezők személyazonosságának megállapításához.
A berlini vezetés szerint a menedékjog társadalmi elfogadottságát csak akkor lehet fenntartani, ha kizárólag a védelemre szoruló embereket fogadják be, és gondoskodnak a jogosulatlan kérelmezők távozásáról. Az elutasított menedékkérők hazajuttatása így a következő hónapok legfontosabb belpolitikai kérdései közé kerülhet, mert számuk történelmi csúcsra, félmillió fölé emelkedhet.
Azonban az új terv nem jelent fordulatot a szövetségi kormány politikájában – húzta alá pénteki berlini tájékoztatóján Steffen Seibert kormányszóvivő. Németország továbbra is hajlandó befogadni a háború és a terror elől menekülő embereket, de aki nem szorul védelemre, annak távoznia kell, ha másként nem megy, hatósági kényszerintézkedéssel – mondta a szóvivő.
Kormányzati adatok szerint az önként távozókat és a hazatoloncoltakat együttvéve tavaly mintegy 80 ezer elutasított kérelmező hagyta el Németországot, az egy évvel korábbi 58 ezer és a 2014-es 27 ezer után.