A lap kiemelte, hogy Angela Merkel több mint 12 éve vezeti a német kormányt, és nevezték már a világ legnagyobb hatalmú asszonyának, így adódik a kérdést, miért hagyta hétfőn, hogy „méltatlan módon megalázzák”.
„A válasz: mert nem akart a CDU és a CSU történelmi szakításának felelősévé válni, mert (joggal) feltételezte, hogy végül kevesebb engedményt kell tennie, mint Seehofernek, mindenekelőtt pedig azért, mert világossá tették számára, mennyire közel áll +a szakadék széléhez+” – írta a Bild.
A lap szerint hétfőn folyamatosan erősödött a kancellárra nehezedő nyomás. A CDU és a CSU közös szövetségi parlamenti (Bundestag-) frakciójának ülésén hatalmas tapssal fogadták Volker Kauder frakcióvezető azon kijelentését, hogy mindkét párt, így a CDU is megállapodást vár el a vezetőktől. A CDU egyik képviselője, Axel Fischer erről azt mondta a Bildnek: „ha Seehofer és Merkel ma nem tud megegyezni egymással, akkor le kell cserélni a vezetőket”.
A frakció legnagyobb platformja, a német gazdaság gerincét adó közepes méretű vállalatok érdekeinek képviseletére szerveződött csoportosulás (Parlamentskreis Mittelstand) tovább fokozta a nyomást, hozott egy külön határozatot, amely szerint a CDU/CSU frakciószövetség fennmaradását nem lehet megkérdőjelezni, ezért amennyiben a két pártelnöknek nem sikerül megegyeznie, kedden ismét össze kell hívni a képviselőket, és nekik kell szavazással eldönteni a vita kimenetelét.
A Bild szerint a kancellár bizalmasai egyértelművé tették számára, hogy egy esetleges frakciószavazáson nem az ő álláspontját, hanem Horst Seehoferét támogatná a többség. Ezt pedig Angela Merkel mindenképpen el akarta kerülni, mert a gyengeség jelének tartotta volna.
A döntő pont egy hatszemközti beszélgetés volt, amelyet a két pártelnök Wolgang Schäuble Bundestag-elnökkel, a CDU egyik legtekintélyesebb politikusával folytatott. Ő valószínűleg megismételte a vita miatt korábban tartott válságtanácskozásokon tett kijelentését, hogy a CDU/CSU pártszövetség „a szakadék szélén” áll, ami azt is jelenti, hogy a pártszövetség vezetői is elbukhatnak. Wolfgang Schäuble mutatta meg a megoldáshoz vezető utat is, a tranzitzónákról szóló 2015-ös elképzelés felújítását.
A tranzitzóna helyett ezúttal tranzitközpontnak nevezett új intézmény megfelel Horst Seehofernek, mert lehetővé teszi a menedékkérők visszafordítását a határon, és megfelel Angela Merkel azon követelésének is, hogy Németország csak az érintett partnerországokkal egyeztetve lépjen az ügyben.
A Bundestag elnöki irodájában folytatott megbeszélés után már „minden viszonylag gyorsan ment” – mondta a Bild egyik forrása.
A Die Welt című lap szerint a vita végkimenetele a szakítás Angela Merkel 2015 óta követett politikájával, mert a CSU vezetője elérte, hogy legyen lehetőség megtagadni a belépést menedékkérőktől a német határon. Éppen ez az, amit a kancellár el akart kerülni, de végül kénytelen volt elfogadni.
A Spiegel Online hírportál értékelése szerint a megállapodás nem zárja le Angela Merkel és Horst Seehofer konfliktusát, a viszály bármikor kiújulhat, mert megoldás helyett csak „kitoloncolták” a problémát.
Kitoloncolták a koalíciós társ Német Szociáldemokrata Párthoz (SPD), amelynek most választania kell, hogy elfogadja-e a tranzitközpont intézményét, miután 2015-ben elutasította a tranzitzónák kiépítését, vagy nem fogadja el, és ezzel előidézi a kormány bukását.
Kitoloncolták Ausztriába, illetve az EU-s partnerországokba, amelyeknek most megállapodást kellene kötniük Berlinnel a Németországba igyekvő menedékkérők visszafogadásáról.
Végül kitoloncolták a jövőbe, hiszen Horst Seehofer a megállapodás előtt néhány órával még – a Süddeutsche Zeitung című lapnak nyilatkozva – azt hangoztatta, hogy „nem hagyom, hogy menesszen egy kancellár, aki csak miattam lett kancellár”, és azt is mondta, hogy „meg kellene hajolnom, de nem tehetem”, továbbá megjegyezte, hogy „kidob az a személy, akit én segítettem nyeregbe”, ilyen kijelentéseket pedig nem tűrhet el egy kormányfő egy minisztertől.
Angela Merkel mégis eltűri, mert „a falhoz szorították”, hiszen ha a közös frakciónak arról kellene döntenie, hogy feladják a pártszövetséget, „vagy feláldozzák a kancellárt, akkor Merkelnek valószínűleg befellegzett” – írta a Spiegel Online.
A CDU és a CSU hétfőn egy három pontból álló megállapodással zárta le hetek óta húzódó vitáját, amely arról szólt, hogy miként lehet megtagadni a belépést a német határ állandó ellenőrzés alá vont pontjain – a bajor-osztrák határ három átkelőjénél – a máshol már regisztrált menedékkérőktől.
A testvérpártok egyetértésre jutottak, hogy a német-osztrák határon új határigazgatási rendszert kell bevezetni mindazon menedékkérők belépésének akadályozására, akik menekültügyi eljárását az EU-s szabályok alapján nem Németországban kell lefolytatni, hanem abban a tagállamban, amelyben elsőként regisztrálták őket.
Ezért úgynevezett tranzitközpontokat kell kiépíteni, amelyekből visszaszállítják a kérelmezőket az ügyükben illetékes államba. Amennyiben pedig a menekültügyi eljárás lefolytatásában illetékes ország nem hajlandó megállapodást kötni az EU-s visszaküldési szabály végrehajtását célzó együttműködés javításáról, akkor az adott menedékkérőtől megtagadják a belépést egy Ausztriával kötendő egyezmény alapján.