Etnikai tisztogatással vádolja az ENSZ jelentéstevője a mianmari hatóságokat, akik szerint viszont a menekülő rohingja kisebbség tagjai okozzák a zűrzavart, és ők egyszerűen megvédik az országot a lázadóktól. Októberben az állami média arról írt, hogy háromszáz fegyveres támadt rá a rendfenntartókra, erre válaszul csaptak le a lázadókra, többtucatnyit megölve közülük.
A zavargások Mianmar Rakhine állam nevű körzetében történnek, ahová a nemzetközi sajtó munkatársait nem engedik be, így nem tudni, igazak-e a mianmari hatóságokat vagy a rohingja kisebbséget érintő vádak. Sokatmondó azonban, hogy a mianmari állami szóhasználat nem ismeri a „rohingja” kifejezést, számukra a mintegy egymilliós csoport egyszerűen bangladesi származású – azaz muszlim – betolakodó, akiknek semmi keresnivalójuk a buddhista többségű, de rengeteg etnikai kisebbséget összeolvasztó Mianmarban.
A rohingják ezért Bangladesbe menekülnek, ahol ugyanúgy nem fogadják őket szívesen, a mianmari nagykövetet be is hívták a bangladesiek, hogy fejezzék be az etnikai tisztogatást, a házak felgyújtását, emellett a határ ellenőrzésére is fordítsanak nagyobb figyelmet. A rohingják maguk úgy tartják, hogy Rakhine állam az ő hazájuk – ahol jóval 80 százalék fölött van arányuk a lakosságban –, és nem Banglades.
Mivel Mianmar soha nem tudta összebékíteni saját kisebbségeit, rendszeresek voltak az összecsapások a hatóságok és egyes csoportok között. Nem is a rohingják elleni támadássorozat a meglepő, hanem annak kezelése a kormányzatban. A katonai kormányzat ugyanis hosszú évtizedek elnyomását követően a háttérbe vonult, és 2015-ben – saját befolyását többé-kevésbé megtartva – engedélyezte a szabad választások megtartását, amelyen csak egy párt nyerhetett. Ez az ország első számú emberi jogvédője, Aung Szan Szú Kjí Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) nevű mozgalma volt, amely a voksoláson mindkét házban többségre tett szert, így ma a hadsereg vezetőinek egyetértésével a reformmozgalom irányítja az országot. Az ikonikus vezető saját hazájában a demokrácia példaképe.
Díjainak se szeri, se száma. A teljesség igénye nélkül megkapta a Nobel-békedíjat és az Európai Parlament hasonló kitüntetését, a Szaharov-díjat. Az amerikai képviselőház 400:0 arányban szavazta meg neki a Kongresszusi Emlékérem kitüntetést. Tagja volt házi őrizete idején a Nelson Mandela által összehívott Bölcseknek, akik az emberi jogok területén tevékenykedtek.
A történelmi voksolás után, amikor az NLD a lehetséges helyek 80 százalékát elvitte, a párt vezető tisztviselője, egyben Aung Szan Szú Kjí közeli tanácsadója, Vin Htein leszögezte, a rohingják ügye nem tartozik a prioritásaik közé. „Az ügyet a jogszabályok mentén és az emberi jogok betartásával fogjuk kezelni, de a bangladesi kormánnyal kell egyeztetnünk, hiszen szinte mindannyian onnan érkeztek” – mondta nagyjából egy évvel ezelőtt a befolyásos politikus, összetörve a rohingják reményeit. Ők ugyanis nagyon bíztak benne, hogy a világszerte ünnepelt jogvédő melléjük fog állni. Azt elismerik, hogy a hatalommegosztásról szóló megállapodás értelmében a biztonsági kérdések a hadsereg kezében vannak, és a parlamenti helyek 25 százaléka is a fegyvereseket illeti, de „fülsiketítő a hallgatás” a mianmari polgári kormányzat részéről, főleg annak fényében, amilyen imázst teremtett maga körül a törékeny asszony.
A kitüntetettek elmarasztalása
– Ha Buddha itt lenne, ő megvédené ezeket a fivéreinket és nővéreinket – mondta júliusban a dalai láma. A tibeti buddhista szerzetes 1989-ben kapta meg a Nobel-békedíjat, két évvel Aung Szan Szú Kjí előtt, ennek fényében közölte, hogy ha már kitüntették ezzel a medállal, a mianmari politikusnak erkölcsi kötelessége a buddhista többség és a muszlim kisebbség közötti feszültség enyhítése. – Valójában már említettem is neki, hogy sokkal nyíltabban kellene beszélnie – mondta a nagyon elismert békekövet a Reuters tudósítójának. A dalai láma ugyancsak egy hatalmas szekrényt tudna megtölteni nemzetközi kitüntetéseivel, és Szaharov-díjat ugyan nem kapott, de egyike azon hat embernek, akik Kanada tiszteletbeli állampolgárai. Rajta kívül Raoul Wallenberg svéd zsidómentő diplomata kapta meg posztumusz, Nelson Mandela volt dél-afrikai elnök, Aga Khan, az iszmailita muszlimok feje, Malala Juszafzai afganisztáni diáklány, akit a tálibok kínoztak meg. Valamint Aung Szan Szú Kjí.