– Mi a véleménye a kvótaperben hozott döntésről, vagyis arról, hogy az Európai Bíróság elutasította a kötelező betelepítési kvóták ellen benyújtott magyar-szlovák keresetet?
– Olyan jogi döntés született, amely lehetővé teszi, hogy az illegális bevándorlókat is egyszer csak menekülteknek tekintsük. Nem túl szerencsés ez az ítélet. Nagyon közel állunk ahhoz, hogy átlépjük a Rubicont, vagyis eljussunk egy olyan helyzetbe, ahol a politikai határozatok fontosabbak lesznek a törvényeknél, például a schengeni egyezmény betartásánál. Ez veszélyes precedenst jelenthet.
Ezt a döntést ráadásul szinte egyazon időben hozták nyilvánosságra, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke kijelentette: Magyarországnak semmilyen támogatás nem jár a saját költségvetéséből felépített kerítésért, a schengeni határt védő fizikai határzárért.
Ezek után elég nehéz elhinnem azt, hogy a bírósági döntés puszta véletlen. Az EU egyik nagy eredményének azt szokás emlegetni, hogy segített békét teremteni a kontinensen. Az ilyen típusú döntések azonban azt jelentik, hogy az EU ma már nem az a közösség, amelyik biztonságban akarja tudni az európaiakat.
– A bírósági döntés tovább ronthatja a visegrádi országok és a nyugat-európai tagállamok mostanában amúgy sem túl szívélyes kapcsolatát?
– Segíteni nem segít, az biztos. De nem csak a visegrádi kontextusban. Annál sokkal nagyobb ez a probléma. Sok válsága volt már az EU-nak, most azonban krízisek egész sorozatával kell szembenéznünk.
Az eurózóna még mindig nem lábalt ki a pénzügyi válságból, az egész övezet adóssága évről évre nő. Ott van a brexit, és még mindig óriási a bevándorlási hullám.
Ráadásul olyan emberek kerültek a legfontosabb uniós intézmények élére, akik félnek kemény döntéseket hozni. Inkább vidám Twitter-üzeneteket írnak, mert az kevesebb konfrontálódással és kritikával jár.
A migránsválság jó példa erre: 13-14 EU-csúcsnak kellett eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán elkezdjenek komolyan foglalkozni vele.
– A kvótaperben hozott döntésre reagálva Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azt mondta: Magyarország minden jogorvoslati lehetőséget igénybe vesz, hogy a magyar emberek akarata ellenére senkit se lehessen az országba telepíteni. A kvótarendszert szintén elutasító lengyel kormánynak vannak hasonló tervei?
– Ezzel elsősorban a jogászoknak kell majd foglalkozniuk. Sajnálatos módon azonban ez valójában inkább politikai, mintsem jogi probléma, hiszen az egész kvótarendszer egy politikai döntés következménye.
Az uniós belügyminiszterek két évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy az illegális migránsokat Európába lehet engedni, a külső schengeni határ pedig nem fontos. Sajnos az EU-ban nem tartják be a jogszabályokat.
– A krynicai gazdasági fórumon többször is elhangzott, hogy egy nyugat-keleti szakadék alakult ki Európában, például a migrációs válság vagy a kétsebességes Európára vonatkozó nyugati tervek miatt. Létezik ilyen szakadék?
– Ezt nem mondanám, inkább úgy gondolom, sokan azzal vannak elfoglalva évek óta, hogy növekszik az EU-ellenes erők népszerűsége, ez pedig veszélyezteti az Európai Unió jövőjét.
Szerintem azonban van egy másik veszély is: a föderalisták csoportja, akik mindenáron szuperállamot akarnak teremteni, a nemzeti államokat pedig megsemmisíteni.
Azt gondolják, hogy az USA-hoz hasonló Európai Egyesült Államokat hozhatunk létre. Ez naivitás. Itt, Európában már kész államok vannak, saját történelemmel rendelkező nemzetek. Európa éppen attól Európa, hogy ezen a pici kontinensen rengeteg a nemzet, a nyelv, a kultúra. Ha nyomást helyeznek ezekre az országokra, korlátozni akarják a mozgásterüket, szétesik az egész uniós struktúra.
– Lengyelországot és Magyarországot most már szinte naponta bírálják Brüsszelben és egyes nyugat-európai tagállamokban a jogállamiság állítólagos veszélyeztetése vagy éppen a bevándorlók befogadásának elutasítása miatt. Mennyire komolyak a szavazati jogaink felfüggesztésére vagy az EU-ból való kizárásunkra vonatkozó fenyegetések?
– 2008-ban az Európai Bizottság eljárást indított Franciaországgal, Németországgal és Olaszországgal szemben, amiért nem tartották be a maastrichti kritériumokat. Mi történt azóta? Eltelt jó néhány év, Franciaországnak az éves GDP-hez viszonyított államadóssága 72-ről 98 százalékra nőtt. Szintén nőtt Olaszországé és Németországé. Továbbra sem tartják be az előírásokat, szankciókat mégsem vezettek be ellenük.
– Kettős mércéről van szó?
– Kettős vagy több mércéről is beszélhetünk, mert mindegyik tagállamhoz kicsit másképp viszonyul az Európai Bizottság, de Brüsszel politikája is gyakori változásokon megy át. Ez a természete, ezzel együtt kell élnünk. Közép-Európa azonban már sokkal nehezebb időket is átélt a XX. században, amiket túléltünk. Nem hiszem, hogy a fenyegetéseknek komoly következményei lesznek.
– Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Nyugat-Európa komoly politikai tényezőként tekint a visegrádi négyekre, és kísérleteket is tesznek az együttműködés fellazítására. Mennyire erős ez az egység?
– Az idők során már sokszor megtanultuk azt, hogy a közös érdekek és a közös történelmi tapasztalat miatt szükségünk van egymásra. Az Európai Unióba való belépésünk előtt sokszor kijátszott bennünket Brüsszel egymás ellen. Ebből is tanultunk.
Tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen játékokat játszva, a V4-eket megkerülve nem leszünk sem erősebbek, sem sikeresebbek. Közös érdekeink vannak politikai és
gazdasági tekintetben, ahogyan a migrációs válság kérdésében is nagy az egyetértés. Viszont ha az infrastrukturális beruházásokat – az észak-déli összeköttetést, az autópályák, vasútvonalak, gázvezetékek építését – nem valósítjuk meg az elkövetkezendő években, akkor gazdasági csapdába kerülünk és lemaradunk a Nyugattal szemben.
– A krynicai Gazdasági Fórumon is sokan éppen erről panaszkodtak. Azt mondták, a gazdasági és a kulturális együttműködés szoros, a politikai összhang is meg van, csak az infrastruktúra hiányzik. Mi kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon?
– A Via Carpatiára (a Balti-tengert az Égei-tengerrel és a Fekete-tengerrel összekötő, autópálya-, illetve gyorsforgalmi szakaszokból álló közlekedési folyosó – a szerk.) Lengyelorszag 2023-ig legalább 21 milliárd zlotyt (1,5 ezer milliárd forint) szán a megszavazott tervek szerint. Itt Krynicában megtudtam, hogy hasonló összeget kerített rá Ukrajna is.
Szükség van tehát a politikai döntések meghozatalára. Jó volna, ha például a Varsó-Budapest-vasútvonal is korszerűbbé válna, mert negyven évvel ezelőtt is ugyanilyen
lassan haladt a vonat fővárosaink között, mint most. Ehhez egyrészt saját forrásokat kell biztosítani, másrészt közösen lobbizni, hogy az EU költségvetésében támogatást kapjunk ezekhez a projektekhez. Egész Európa érdeke olyan infrastruktúra kiépítése, amely közelebb hoz bennünket egymáshoz.
– A visegrádi együttműködés egyik mai erős pillérét Orbán Viktor miniszterelnök és Jaroslaw Kaczynski, a lengyel jobboldali kormánypárt vezetőjének barátsága jelenti. Mindemellett sikerült jó kapcsolatot kialakítaniuk a baloldali szlovák és cseh kormányokkal. Mi történik a V4-ekkel, ha valamelyikük helyére más lép?
– Pontosan emlékszem a 90-es évekre, amikor a Václav Klaus vezette cseh kormány úgy viselkedett, mintha Csehország más rangú ország lenne, más kategóriába esne, és nincs is szüksége a visegrádi csoportra.
Ma a Klaus alapította Polgári Demokrata Párt a V4-ek legnagyobb rajongója. Vannak időszaki változások, új garnitúrák jönnek a régiek helyére, és mindegyik megpróbálja a maga elképzelése szerint formálni a külpolitikát. De azon egyikük sem tud változtatni, hogy mindig is szomszédok leszünk. Érdekes megfigyelni, hogy nemzetközi konferenciákon ebédidőben mindig egy asztalnál ülnek a közép-európaiak.
A mi kultúránkban ugyanis az étkezés intim dolog. Nemcsak az számít, mit eszünk, hanem az is, hogy kivel.