Az exit pollok azonban arról tanúskodnak, a lakosság többsége, mintegy 52 százaléka nemmel szavazott az elnöki mandátum alkotmányos engedélyezésére. Bár az elnök korábban arra számított, hogy a 6,5 millió szavazó mintegy 70 százaléka jóváhagyja majd a módosítást, most úgy néz ki, 2020-ban mégsem indulhat újra posztjáért.
A bolíviaiak többsége szerint túlzás újabb felhatalmazást adni az elnöknek
A baloldali Moralest 2005-ben választották meg először, így már tíz éve, Bolívia történelmében a leghosszabb ideje hatalmon lévő elnökként kormányoz a MAS (Mozgalom a Szocializmusért) párt élén. Az elnök szociális, népi-nemzeti programjai nagy támogatottságnak örvendtek, így 2009-ben és 2014-ben is újraválasztották, engedélyezve az alkotmánymódosítást ennek érdekében. Most azonban már sokan túlzásnak éreznék az elnök újabb felhatalmazását. Az „igen” csak a párton belüli autokratikus tendenciák állandósítását szolgálná, véli az ellenzék, amely szerint a változtatás „hosszan tartó negatív következményekkel járhat a bolíviai demokráciára nézve.” A kormány és a hozzá kapcsolódó társadalmi mozgalmak ugyanakkor azzal érvelnek, Moralesnek szüksége van egy újabb ciklusra, hogy befejezze azt a munkát, amiért megválasztották. Álvaro García Linera alelnök ugyanakkor figyelmeztetett, hogy még várnak a hivatalos eredményekkel, hiszen az exit pollok nem tévedhetetlenek. Ennek ellenére Samuel Doría Medina, az ellenzék korábbi elnökjelöltje figyelmeztette az elnököt, hogy vegye tudomásul az eredményt, és fennmaradó ideje alatt fókuszáljon Bolívia megoldandó problémáira.
Latin-Amerikában, ahol egyébként csak három ország (Venezuela, Nicaragua és Honduras) törölte el az elnök újraválasztására vonatkozó korlátozásokat, az elmúlt időszakban hasonló változások voltak láthatók. Decemberben a venezuelai szocialista elnök, Nicolás Maduro vesztette el a parlamenti választásokat, előtte pedig Argentína mondott búcsút a „kirchnerizmus korszakának”, Cristina Fernández de Kirchner elnöknek. Persze ez nem jelenti azt, hogy a Morales-féle vezetésnek befellegzett, hiszen az elnök a változó szelek ellenére a latin-amerikai kontinens egyik legdinamikusabban fejlődő gazdaságát vezeti, amely az elmúlt évtizedben évente ötszázalékos növekedést mutatott, és sikeresen csökkentette a mélyszegénységet is.
