– Lassú növekedés, magas államadósságok, munkanélküliség – sokrétűek az Európai Unió, azon belül az euróövezet gazdaságának problémái. Ami a kilátásokat illeti, ön is a pesszimista közgazdászok közé tartozik?
– Az aggregált, összesített szinten kétségtelen, hogy az euróövezet gazdasága nem teljesít valami jól a pénzügyi válság óta. Másfelől viszont azt látjuk, hogy egyes országcsoportok között nagy eltérések adódnak, különösen ami a „magországokat”, illetve a dél-európai perifériaállamokat illeti. Utóbbiak teljesítménye a növekedést és a munkahelyteremtést tekintve egyaránt lesújtó.
– Gondolja, hogy az euró okolható ezért? Hiszen igen eltérő versenyképességű országokat terelt egy övezetbe.
– A pénzügyi válság előtt a helyzet épp fordított volt: a perifériaországok voltak felívelőben. A legtöbben éppenséggel arra számítottak, hogy felzárkóznak. Abban a hitben éltünk: az euró megteremti majd a konvergencia feltételeit egyes perifériaországok, így Írország, Görögország vagy Spanyolország számára. De nem számoltunk azzal, hogy a növekedésük nem fenntartható, mert adósságtömegre épül. Így aztán vége lett a dalnak.
– Ki hibáztatható ezért, végső soron a görögök összeomlásáért is? Az EU-politikusok?
– Nem tudom. Sok mindenki, sőt maga a rendszer is, amelyben megoszlanak a felelősségek. Nemcsak a dél-európai országok. A befektetők, a felügyeleti mechanizmus és mi, közgazdászok is, akik nem láttuk előre a piaci buborékokat.
– Melyik állam juthat legközelebb Görögország sorsára? Talán Olaszország a 133 GDP-százalékos adósságával? Mi történne ekkor?
– Nagy baj lenne. De azt hiszem, az olasz helyzet jelenleg menedzselhető. Olaszország az euróövezet harmadik legnagyobb gazdasága, miközben az adóssága euróban kifejezve is a legnagyobb németekéhez mérhető. A görög válságra sem intellektuálisan, sem intézményesen nem voltunk felkészülve. Mint akik nem tudják, hogyan kell tüzet oltani. Ma már – folytatva az analógiát – vannak poroltóink, használni is tudjuk őket, más kérdés persze, hogy elég áll-e belőlük rendelkezésre.
– A válság nem tette népszerűvé az eurót Kelet-Közép-Európában. Lengyelország vagy Magyarország nem tapos egymás sarkán, hogy az euróövezetbe siessen. Megtorpant volna a monetáris unió bővülése?
– Szlovákia, Szlovénia és a balti államok viszont bevezették a közös valutát. Nem úgy látom, hogy megszenvedték volna a csatlakozásukat. Ők inkább „magországokként” viselkedtek a dél-európai perifériaállamokhoz képest. Észtország, Lettország vagy Litvánia nem abban a helyzetben van, mint Görögország vagy Portugália. Elég jól megy nekik. Ez a kötött árfolyamrendszerüknek is köszönhető, ugyanúgy, ahogy nálunk, Belgiumban és Hollandiában is hosszú éveken át a német márkához kötött volt az árfolyam az euróövezet előtt. Lényegében már akkor monetáris unióban éltünk egymással. A déli országok eleget tettek ugyan a kötött árfolyamrendszer kétéves, szerződéses követelményének, de ez kevésnek bizonyult. Azt hiszem, az olyan, rugalmas árfolyamrendszerű országok, mint Magyarország, be fogják egyszer vezetni az eurót, de nem kell sietniük, és a döntésnek nem szabad politikainak lennie. Voltak, akik „elsőrendű polgárok” akartak lenni, és siettek az euróövezetbe. Az ilyesminek lehet politikai haszna, de gazdasági ára is.
– Mi lesz a Brexit, a brit kilépés hatása az EU gazdaságára?
– Politikailag és gazdaságilag is sajnálatos, hogy a britek elhagyják az uniót; ezzel mindenki veszíteni fog. Remélem, hogy az erről folyó tárgyalásokon a racionalitás kerekedik felül, és London nem lesz „harmadik” ország az EU szempontjából, mint mondjuk Kanada. Vagyis nem lesz „kemény Brexit”.
BESZAKADT A FONTÁRFOLYAM
Tegnap hajnalra összeomlott az angol font árfolyama az ázsiai kereskedésben. Rövid időn belül 6 százalékot zuhant a jegyzés a dollárral szemben, amire 1987 óta nem volt példa. Piaci megfigyelők szerint a „flash crash” jelenségnek lehettünk tanúi, amit az algoritmizált (számítógépes) kereskedés okozott. Számos „stop loss” megbízás teljesült egy kritikus szintnél rövid idő alatt, ami újabb ilyen megbízásokat indukált – olvasható az Erste Bank elemzésében. A stop loss olyan veszteségminimalizáló, kockázatkezelő megbízás, amely akkor teljesül, ha a kurzus elér egy kritikus alsó szintet. A font lejtmenetét Theresa May miniszterelnök bejelentése indította el a „hard Brexit” lehetőségéről – emlékeztetnek az Equilor elemzői.