Oroszország terveinek megfelelően látványosan növeli fegyveres erőinek potenciálját az Északi-sarkvidéken. Ez szorosan összefügg a Kola-félszigettől a Tengermelléki határterületig, vagyis Norvégiától Japánig húzódó majdnem 37 ezer kilométer hosszú, egységes szárazföldi védelmi határlánc kiépítésével, megerősítésével. Moszkva egyidejűleg modernizálja haderejét és növeli annak létszámát az Északi-sarkvidéken. Ma az Arktisz militarizálása az orosz védelmi minisztérium egyik legfontosabb prioritása. Ez az a helyzet, amikor a hadi potenciál segíti elő a gazdasági eredményeket, ezért minden anyagi befektetés megtérül. Lesz is minek megtérülnie, mert eddig háromezer-milliárd rubelt különítettek el kimondottan erre a nagyszabású katonai feladatra.
Az orosz védelmi minisztérium 2014-ben jelentette be az Orosz Arktikus Hadsereg létrehozását. Az új egység az Északi Flotta – Egyesített Stratégiai Parancsnokság nevet kapta, helyzetét tekintve pedig a katonai körzet szintjére kerül. Az Arktiszi Hadsereg bázisai az Arhangelszki és a Murmanszki területeken épülnek ki, továbbá a Novaja Zemlja szigetcsoportra és a Ferenc József-földre is terveznek egyet-egyet, és alá tartozik majd két csukcsföldi bázis is. A tervek szerint fokozni fogják a haditengerészet határőrizeti FSZB-csoportjait, miközben erősítik a katonai infrastruktúrát. Az egységes arktiszi katonai rendszer a hadihajók és atom-tengeralattjárók új nemzedékeire épül. Vlagyimir Putyin orosz elnök nyilvánosságra hozta Oroszország 2020-ig tartó terveit, amely szerint 51 korszerű hadihajót, 16 atom- és 8 hagyományos tengeralattjárót építenek.
Hatalmas stratégiai jelentőséggel bír a kopár vidék
Meglepő módon az Északi-sarkvidék geopolitikai jelentősége az éghajlati viszonyok magyon gyors változása miatt fokozódik. A globális felmelegedés következtében újabb tengeri utak nyílnak meg, továbbá eddig elzárt energiahordozókhoz és más ásványi lelőhelyekhez férnek hozzá a bányászok. Mindezekkel együtt számottevően fokozódik a terület gazdasági tevékenysége. Jelenleg ebből a régióból származik az orosz nemzeti jövedelem 11 százaléka, miközben komoly növekedésre lehet számítani a jövőben, ugyanis a tudósok szerint az orosz Arktisz mélyén található a világ összes olaj- és gáztartalékának egynegyede. A jégsapka visszahúzódásával nagyon perspektivikussá válik az Európát és a távol-keleti kikötőket összekötő északi tengeri út, amely a Panama- és Szuezi-csatornánál sokkal rövidebb vízi kapcsolatot teremt.
Az orosz parton már napjainkban is jelentősnek mondható teherforgalmat bonyolítanak az évente két hónapra szabaddá váló vízi úton, és a közlekedés növekedését serkentendő több jeges-tengeri kikötőt is fejleszteni kezdett az állam. Egyre növekszik a halászati ágazat, a tudományos kutatómunka, sőt még a turizmus is. A kutatók és a turisták legfontosabb központja Barneo, amelyet minden év áprilisában épít meg az orosz hadsereg deszantegysége. A bázis néhány napon belül képes fogadni az An–72-es poláris repülőgépet, majd az Mi–8-as helikopterekkel ide érkező turisták sítalpakon küzdik le az Északi-sarkig tartó 110 kilométeres utat.
Mindezekkel szoros összefüggésben a régió országai mind nyugtalanabbak a biztonságukat illetően. Jelenleg ugyanis a terület a senkiföldje, vagy ellenkezőleg: mindenkié. Oroszországnak pedig eltökélt célja, hogy megőrizze főszerepét az Arktisz területén. Mivel az Északi-sarkkörön túl jelentős orosz katonai vállatok működnek, továbbá itt helyezkednek el az Északi Flotta bázisai és a katonai háttérágazat létesítményei, valamint itt húzódik az Orosz Föderáció államhatárának a jeges-tengeri, mintegy 20 ezer kilométernyi szakasza, védelme szükségszerű.
Ráadásul az Egyesült Államok láthatóan hatalmas szeletet akar „leharapni” abból a térségből, amelynek Oroszországhoz kell tartoznia, állítják az orosz katonai szakértők. A területekre való jogot az érdekelt országok ezen a senkiföldjén is a gyarmatosítás gyakorlata szerint igyekeznek megszerezni, vagyis előbb ténylegesen birtokba veszik a vitatott területeket és csak a béke fenntartása miatt tesznek jogi lépéseket az ENSZ-ben. Oroszország egészen odáig ment, hogy egy mini-tengeralattjáró segítségével pontosan az Északi-sark alatt, több mint négyezer méteres mélységben a tengerfenékre helyezte nemzeti lobogóját, amellyel jelképesen elfoglalta ezt a földrajzi pontot.
Idén Oroszországnak sikerült bebizonyítania és elfogadtatnia az ENSZ-szel, hogy az Ohotszki-tenger 52 ezer négyzetkilométernyi területe hozzá tartozik, mivel alatta húzódik Oroszország szárazföldi partvonalának folytatása. Az Orosz Hadtudományi Akadémia tanulmánya szerint a határok kijelöléséért folytatott küzdelem az elkövetkezendő években tovább fokozódik. Éppen ezért az orosz védelmi minisztérium rendszeresen tart hadgyakorlatokat az Északi-sarkkör fölött, idén például az Új-szibériai szigeteken lévő Temp bázisra dobtak le ejtőernyővel 350 deszantharcost, akik 40 perc alatt elfoglalták a jelképes ellenség repülőterét, amelyet egy óra alatt alkalmassá tettek a további, nehézfegyverekkel felszerelt deszantegységeket szállító repülőgépek fogadására.
– A hadgyakorlat egyben a katonai erő szemléltetése, a deszantosok a legmagasabb fokú harckészültségről tettek bizonyságot mindenki számára az Arktisz területén – nyilatkozták egybehangzóan az orosz katonai szakértők.
Sarki igények
Öt ország él állandó területi követelésekkel az Északi-sarkkal kapcsolatban: Kanada, az Egyesült Államok, Oroszország, Norvégia és Dánia. Az első négy azzal érvel, hogy partja vagy tengermélyi talapzata a jeges, de gazdasági lehetőségekkel kecsegtető területet érinti, így szó sincs nemzetközi vizekről, hanem saját belső tengerszakaszukat borítja a jég. Az utolsó tag, Dánia messze fekszik az Arktisztól, de Grönland nem, márpedig a gyéren lakott, de hatalmas területű sziget Dánia külbirtoka, így ezen keresztül érzi jogosnak a területi igényt. Az egyetlen földterület, amely az öt ország között vita tárgya, a Grönland és Kanada között fekvő, lakatlan Hans-sziget, erről egyik fél se tudja pontosan bebizonyítani, hogy az övé, de időről időre mind a dán, mind a kanadai hadsereg megjelenik rajta. Dánia 2014-ben nyújtotta be igényét a Lomonoszov-hátságra, amely saját értelmezése szerint Grönland szigetének víz alatti folytatása. Oroszország szerint erről szó sincs, a Lomonoszov- és a Mengyelejev-hátság az eurázsiai kontinens folytatása, Kanada geológusai viszont úgy látják, hogy az Kanada földjének víz alatti folytatása, így az ő igényük jogszerű. A vitát az ENSZ szakosított bizottsága jogosult eldönteni, amely egyelőre nem hozott határozatot, de az Egyesült Államok nem is ratifikálta a döntőbíróság felállításáról szóló szerződést, így hivatalosan nem is nyújthat be igényt. Ezzel együtt az amerikaiak is – hasonlóan a többi államhoz – indítottak expedíciót, megvizsgálva, hogy Alaszka hogyan folytatódik a tenger alatt. Elméletileg az ENSZ bizottsága dönthet majd arról is, hogy az Északnyugati átjáró, amely annyi kalandozó halálát okozta, vajon nemzetközi vízi út vagy Kanada beltengere, amelyen való áthajózás szabályait Ottawa hozza meg. (S. L. S.)
