Jövő ilyenkor Európa-szerte közel 350 millióan vonulhatnak a szavazóurnákhoz, hogy immár kilencedszerre válasszák meg közvetlenül az Európai Parlament (EP) testületét.
Az EP-t hiába emlegetik az uniós demokrácia bástyájaként, már most borítékolható, hogy a célszám meglehetősen optimista: míg az első, 1979-es választások alkalmával a szavazóképes uniós állampolgárok 62 százaléka adta le a voksát, 2014-ben Brüsszel rekordalacsony, mindössze 43 százalékos részvételt tudott felmutatni. Ráadásul – amennyiben a brexit sikerrel végződik – a britek kimaradnak az európai választási ünnepből, és a megújult parlament 2019 végétől már Nigel Farage nélkül ül majd össze.
A brexit egyik leghangosabb támogatója távozásának biztosan örülnek a brüsszeli folyosókon, ám a 73 fős londoni delegáció távozása alapjaiban veszteséget jelent – nem csak a Farage vezette euroszkeptikus Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája-frakciónak, hanem a brit konzervatív többségű Európai Konzervatívok és Reformerek pártszövetségnek, illetve a brit Munkáspárt részvételével megalakuló szociáldemokrata képviselőcsoportnak is.
Farage parlamenti széke egyhamar biztosan nem fog kihűlni: amennyiben folytatódnak az elmúlt évek trendjei, és az európai szavazók a hagyományos, nagy pártok helyett az elitellenes és rendszerkritikus csoportoknak szavaznak bizalmat, akár a brüsszeli várat is maga alá temetheti a populista forradalom.
Emlékezzünk csak: a németeknél az AfD, Hollandiában pedig a Szabadságpárt produkált a közelmúltban magabiztos választási eredményt. Ausztriában a nem olyan rég még kegyvesztett FPÖ a kormányzati pozícióig jutott, de Olaszországban a Liga és az Öt Csillag Mozgalom hatalomra jutása ennél is komolyabb veszélyt jelenthet az unióra nézve.
Bár hivatalos, páneurópai közvélemény-kutatások még nincsenek, az Európa-barát parlamenti többséghez 335 mandátumra lesz szükség, írta elemzésében az Euractiv brüsszeli hírportál, arra emlékeztetve: jelenleg a néppárti–szocialista, uniópárti nagykoalíciónak – összesen több mint négyszáz képviselőjükkel – kényelmes a pozíciója.
A Nézőpont Intézet májusi mandátumbecsléséből azonban kiderült: a két legnagyobb európai pártcsalád közül a Néppárt (EPP) négy, a balközép blokk pedig hat százalékponttal kevesebb mandátumaránnyal rendelkezhet jövő nyártól Strasbourgban és Brüsszelben. Mint írták, a bevándorlás kérdése köré épülő szavazás során Magyarország is főszerepbe juthat, ugyanis az EPP arányosan hazánkból szerezheti a legtöbb – 13-ra becsült – képviselői helyet.
Az egyenletbe érdemes belevonni Emmanuel Macront is, aki gyakorlatilag elnöksége első napjától fogva harcol a megreformált uniós egységért. Pártja, a Köztársaság lendületben jövőre mutatkozik be a parlamentben, és a legfrissebb felmérések szerint 27 százalékos támogatottságukkal az EP legnagyobb Franciaországból származó erője lesznek.
A Reuters hírügynökségnek nyilatkozó szakértők szerint Macron csupán akkor hozhatja kényelmetlen(ebb) helyzetbe a néppárti–szociáldemokrata tandemet, ha a Köztársaság lendületben – saját frakció létrehozása helyett – csatlakozik egy ideológiailag hozzá hasonló pártcsaládhoz. Erre a Nézőpont Intézet is utal az elemzésében, amely szerint amennyiben a franciák választása a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) pártra esik, a szabad demokrata formáció lehet a 2019-es választások legnagyobb nyertese.