A szerb államfő a napokban az állami televízió vendégeként több mint 20 percet beszélt a témáról, kifejtve, hogy a valós helyzet alapján Szerbia hivatalosan nem ismeri el Koszovó függetlenségét, és az alkotmányban is az ország részeként szerepel, a valóságban azonban nincs semmilyen befolyása ezen a területen, ahol az albánok mellett még mindig élnek kisebbségben szerbek is. Alekszandar Vucsics (képünkön) szerint ha a tárgyalások során a jelenleginél valamivel is többet lehet elérni, azzal csak nyernének.
Pontosan nem tért ki rá, hogy ez a több esetleg a többségében szerbek lakta északi enklávé „visszacsatolása” vagy az ott élő szerbek jogainak kibővítése lenne. Az újságokban is több lehetséges forgatókönyvről cikkeznek. A külföldi sajtó a Belgrád és Pristina közötti viszony lehetséges rendezését elemezve többször is írt arról, hogy az esetleges határmódosítás újabb feszültségekhez vezetne a Balkánon.
Donald Trump hatalomra kerülése óta úgy tűnik, az amerikai kormányzat is egy kicsit másként tekint a térségre. Ennek jeleként a pristinai amerikai nagykövetség a Gazeta Express című lapot arról tájékoztatta, hogy az USA hagyni fogja, hogy a két fél megállapodásra jusson. Ugyanakkor arra is utaltak, mindkettejük számára világosnak kell lennie, hogy nem lesz korlátlan cselekvési szabadságuk. A nagykövetség felszólította a feleket, hogy ne keltsenek feszültséget a Balkánon, olyan megállapodás szülessen, ami fenntartható, nem gerjeszt további indulatokat egyik régióbeli országban sem.
Szerbia Oroszországot tekinti partnerének és hagyományos szövetségesének, Moszkva pedig a szerb sajtó információi szerint kész támogatni a boszniai Szerb Köztársaság függetlenedésének megindítását. Korábban az ottani politikusok már többször felvetették annak a lehetőségét, hogy kiválás esetén még szorosabbra fűznék Szerbiával a kapcsolatokat, ami akár a határok eltörlését is jelentheti.
A régióban azonban a helyzet rendkívül összetett, és a megoldás nem körvonalazható egy olyan felvetéssel, hogy Koszovóért Szerbiát így „kárpótolnák”. Milorad Dodik, a boszniai szerb entitás elnöke korábban bejelentette, hogy ha Koszovó az ENSZ tagja lesz, akkor Banja Luka is indítványozza az önállósodást. Moszkva is – a jelek szerint – a koszovói kérdés rendezésével összefüggésben gondolkodik. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szep-tember 16-án Szarajevóba, majd Banja Lukára látogat, és (nem hivatalosan) már jelezte, hogy megoldási javaslattal állhat elő.
Csupán nézőpont kérdése, hogy az egész helyzetet tovább bonyolítja vagy éppen a megoldást vetíti előre, de a koszovói parlament még júliusban elfogadta azt a határozati javaslatot, amely vámuniót hoz létre Koszovó és Albánia között. A javaslattevők szerint Koszovó megszüntetné az ellenőrzést a két ország határán. A magyarázat szerint ez nem azt jelenti, hogy megszűnne a határ, csupán megkönnyítenék az emberek közlekedését a két ország között.
A koszovói szerb kisebbség képviselői szerint ez elfogadhatatlan, mert előrevetíti a két ország teljes egyesülését, vagyis a korábban sokszor bírált Nagy-Albánia eszméjének megvalósulását. A helyzetet bonyolítja, hogy Macedóniában és Montenegróban is jelentős albán kisebbség él, mind hangosabban követelve jogait. A dél-szerbiai Presevo-völgyben élő albán kisebbség sorsáról is egyre több szó esik.
A koszovói politikusok ezt a területet is elszakítanák Szerbiától, miközben a szerb többségű észak-koszovói községek autonómiájától vonakodnak. Egy ilyen forgatókönyv megvalósulása esetén a többségében iszlám vallású Nagy-Albániát már csak a szintén sok tekintetben megosztott Montenegró választaná el a térség másik nagy iszlám többségű államalakulatától, Boszniától.
A 92 százalékban albánok lakta szerb déli tartomány felett az 1999-es NATO-bombázásokat követően Szerbia elveszítette ellenőrzését, Koszovó 2008-ban ki is kiáltotta függetlenségét. A korábbi szerb kormányok álláspontja szerint soha nem ismerik el ezt. A befagyott konfliktus azonban hátráltatja Szerbia EU-csatlakozását és Koszovó felvételét is az ENSZ-be. A szerb sajtó arról is cikkezik, hogy amennyiben 2019 tavaszáig sikerülne tartós megoldást találni Koszovó ügyében, akkor Alekszandar Vucsics szerb és Hashim Thaci koszovói elnököt, valamint a tárgyalásokon közvetítő Federica Mogherinit, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét Nobel-békedíjra jelölhetik.
