A védelmi minisztérium, a rendőrség, a Sin Bét belbiztonsági szolgálat, az izraeli vasút, a büntetés-végrehajtás és még a tűzoltóság is évtizedek óta két olyan német vállalattól szerzi be a gázmaszkokat, amelyekről a Jad Vasem holokauszt-emlékintézet egyik kutatója kiderítette, hogy a náci Németország hadianyag-ellátójaként ők szállították a gázmaszkokat nemcsak a német katonáknak, hanem az auschwitzi gázkamrát működtető SS-őröknek is. A Jediót Ahronót értesülése szerint 1967, a hatnapos háború óta vásárolja Izrael a Lübeckben székelő Drager és a jelenleg amerikai MSA nevű, de régebben Auer néven futó és részben ma is Berlinben működő cégektől ezt a terméket.
Izrael és Németország kapcsolatát végigkíséri az a kettősség, hogy Berlin a történelmi lelkiismeret-furdalás miatt mindent megtesz a holokauszt okozta károk lehetséges enyhítéséért, de Izrael ezt húzódozva fogadja érzelmi okokból. Izrael 1948-as alapításától 1952-ig gazdasági szükségállapotot élt át, a jegyrendszert csak akkor oldották fel, amikor megállapodtak Németországgal a jóvátétel részleteiről. Az izraeli törvényhozásban az államalapítás után még egy német gyártmányú ceruza is tiltakozást váltott ki, de később enyhült a szigor, nem kis mértékben épp a jóvátétel hatásai miatt.
Az idők során a német cégek sokat fejlődtek, egyes társaságok ma is a világ vezető vállalkozásai saját területükön, pedig a világháborúban teljes mellszélességgel kiálltak a náci rendszer mellett. Ennélfogva óhatatlanul is kapcsolatban vannak Izraellel annak ipari fejlődése okán. Ilyen például a Volkswagen autógyár, amely világszerte népszerű volt, 1963-ban már 3000 autót adott el Izraelben. A Mercedes-Benz 1971-ben kötött megállapodást az Egged izraeli buszvállalattal járművek szállításáról, ez akkor már nem okozott felzúdulást. Az állami autók terén a semlegesnek tartott Svédország nyert, és az izraeli vezetők hagyományosan Volvókat használtak, amíg a modern világ közbe nem szólt. Ma a Volvo még mindig ott van a flottában, de már az Audi mellett.
