Morawiecki teljességgel azonosnak minősítette a 2020 utáni uniós keretköltségvetés céljaira vonatkozó lengyel és magyar álláspontot a „régi szakpolitikák”, a kohéziós és az agrárpolitika folytatását illetően. Más célokat – a védelmi politikát, az innovációk támogatását, a migráció kezelését – nem valósíthatják meg az eddigiek rovására – hangsúlyozta. Szerinte azonos a két ország álláspontja a brit kilépés (Brexit) okozta forráshiányok pótlásáról is.
Regionális együttműködésről beszélve, a lengyel kormányfő fontosnak nevezte a kelet-közép-európai infrastrukturális fejlesztések, köztük a Via Carpatia közlekedési folyosó létesítését, és hangsúlyozta, hogy ezeket „következetesen meg fogják valósítani”.
A lengyel politikus elmondta azt is, hogy Varsó és Budapest álláspontja azonos a migráció és a bevándorlás témájában is, ezt az eheti szófiai EU-Nyugat-Balkán csúcstalálkozón is képviselni fogják. Kérdésre válaszolva megerősítette: mindkét ország hangsúlyt helyez a migrációt kiváltó okok kezelésére, az EU külső határainak védelmére, és mindkét területen konkrét lépéseket is tesz.
A lengyel kormányfő fontosnak nevezete továbbá, hogy az EU különbséget tegyen a menedéket keresők és a gazdasági bevándorlók között. Ismételten elutasította a menekültátirányítási kvóták esetleteges bevezetését. Az ilyen javaslatok szerinte „a tagállami szuverenitás alapjait” sértik. „Itt nem arról van szó, hogy emberek százairól, ezreiről vagy tízezreiről beszélünk-e (…), itt a szuverenitás védelmének bizonyos jelképei is számításba jönnek” – jelentette ki.
„Ha valaki Nyugat-Európában be akarja fogadni a gazdasági bevándorlókat, mi ezt természetesen nem tiltjuk” – mondta Morawiecki, hangsúlyozva egyúttal: „itt a Visztulánál mi döntjük el, ki jön vagy ki nem jön Lengyelországba”.
Morawiecki kitért a Brüsszel által kifogásolt lengyel bírósági reformra is. Elmondta: Varsó „nyugodtan, de határozottan” magyarázza európai partnereinek ennek szükségességét. A reform a lengyel kormányfő szerint azért fontos, mert az országnak „a posztkommunista szokásokból kell kilábalnia”, amelyekkel a más történelmi tapasztalattal rendelkező „érett nyugat-európai államok” nem kénytelenek szembesülni.