Több mint három évtizedes szünet után ismét tagjai közé fogadta Marokkót az Afrikai Unió. „Afrika az otthonom, és én hazatérek!” – mondta a találkozón az ország uralkodója, VI. Mohammed, aki tavaly óta kampányolt a visszavételért. A lépést Marokkó komoly diplomáciai sikerként könyvelheti el, hiszen több ország, így Algéria, Dél-Afrika és Zimbabwe is igyekezett megakadályozni a döntést, és nemmel szavazott.
Kedden végül az etiópiai Addisz-Abebában tartott 28. csúcstalálkozón 39 ország voksolt az ország visszavételére. Ez a visszatérés Mohammed király proaktív és kitartó politikájának eredménye Afrika felé, írta közleményében a királyság budapesti nagykövetsége. Az uralkodó szerint „eljött az idő Marokkónak, hogy visszaszerezze természetes helyét az afrikai intézményi családban”.
Az észak-afrikai országot még 1984-ben zárta ki a fekete kontinens egységszervezete a soraiból a nyugat-szaharai válság miatt. Marokkó 1975-ben annektálta a volt spanyol gyarmatot, ahol 1991-ben született meg a máig érvényben lévő fegyverszünet. Ennek ellenére a helyzet nem rendezett, az ország nyugati részét továbbra is Marokkó tartja ellenőrzése alatt. Bár uralma az utóbbi évtizedekben meggyengült, a terület végső státusáról egy hosszú évek óta halogatott népszavazás döntene. Most a – nemzetközileg nem elismert – nyugat-szaharai külügyminiszter, Mohamed Salem Ould Salek úgy fogalmazott: Marokkó visszavétele pozitív lépés volt Nyugat-Szahara számára.
Marokkó visszatérése nemcsak Nyugat-Szaharáról szól, hanem az egész kontinens fejlődéséről. „Afrikának szüksége van olyan vezetőkre, akik felszólalnak érte a nemzetközi fórumokon, és olyan projektekkel állnak elő, amelyek az ott élők életkörülményeit javítják” – írja Samir Bennis francia politikai elemző. Mohammed király az elmúlt 16 évben csaknem ezer kereskedelmi megállapodást írt alá az afrikai országokkal, Marokkó komoly befektetőként van jelen az afrikai infrastruktúra tekintetében, nagy hangsúlyt fektet az alternatív energiahordozókra.
A visszavétel könnyebb elérhetést jelent Marokkónak a térség gyorsan növekvő gazdaságaihoz, és csökkenti az európai piacoktól való függőségét.