Mit is gondolnak saját magukról a németek? A Leitkulturról, azaz vezető vagy domináns kultúráról szóló vita nem új keletű a szövetségi köztársaságban – amelyet 13 százalékban külföldiek, zömükben Európán kívüliek laknak –, ám a két évtizedes disputa most, négy hónappal a Bundestag-választások előtt új lendületet kapott.
A legfrissebb felmérés szerint a keresztény uniópártok (CDU/CSU) 8 százalékponttal vezetnek ugyan a szociáldemokraták előtt, ám a végelszámolásnál – abban, hogy milyen koalíció alakulhat – számíthatnak azok a szavazatok is, amelyeket az egyetlen nyíltan nemzeti érzelmű párt, a radikális jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) elől szerezhetnek meg. Különösen akkor, ha a CDU „természetes szövetségese”, a liberális FDP ezúttal sem kerül be a szövetségi alsóházba. Jelenleg 7 százalékot mérnek nekik, az AfD-nek pedig 8-at.
A vitát a minap Thomas de Maiziere belügyminiszter melegítette fel azzal, hogy tíz tételben határozta meg a domináns kultúrát. Nem vagyunk burka című írásában a CDU-politikus olyan kritériumokat sorol fel, mint hogy a németek nyíltan, kinyújtott kézzel – és persze fedetlen arccal – fordulnak egymáshoz.
(A világsajtóban is feltűnést keltett, hogy Merkel a minap Szaúd-Arábiába látogatva nem viselt fejkendőt, ellentétben az öböl menti államban elvártakkal.) De Maiziere olyasmiket is felsorol, mint a teljesítményelv, a történelmi örökséggel, benne a negatívumokkal való számvetés és a „felvilágosult patriotizmus”. Felvetéseire pártpolitikusok és értelmiségiek is reagáltak.
Az uniópártok üdvözölték De Maiziere téziseit, míg a baloldal és a liberálisok szerint a Leitkultur-vita kampányfogás, hangulatot kelt a muszlimok ellen, egyébként pedig felesleges. A Zöldek úgy vélik: törtetéshez, kiégéshez vezet a teljesítménycentrikusság; ezenkívül a „bőrnadrágnémetségből” sem kérnek.
A legnevesebb német filozófus, Jürgen Habermas szerint az alaptörvény liberális olvasata összeegyeztethetetlen a német Leitkultur propagálásával, és „egy muszlim nőt sem lehet arra kényszeríteni, hogy például kezet nyújtson De Maiziere úrnak”. Ruud Koopmans Németországban élő neves holland szociológus úgy véli: „Nem lehet németnek lenni anélkül, hogy az ember ne szégyenkezzék a holokauszt miatt.”