Annak ellenére, hogy tudósok hosszú évszázadok óta próbálták megtalálni azt a hágót, átjárót, ahol Hannibál csapataival átkelt az Alpokon, hihető elmélettel eddig nem álltak elő a kérdés szakértői. Most a modern tudomány – némi ürülékmaradvány segítségével – választ adhat erre a rejtélyre.
A második pun háború a római és a Hannibál vezette karthágói seregek között időszámításunk előtt 218 és 201 között zajlott. Talán nem ismernék oly sokan ezt az eseménysort, ha Hannibál seregével nem az Alpokon menetel át. Itáliában véres csatákban ugyan elverte a rátámadó római hadakat, de Karthágó védelmére vissza kellett térnie Afrikába, ahol végül vereséget szenvedett. Az Alpokon 30 ezer katonával és 15 ezer lóval, valamint 37 elefánttal vergődött át – állítólag egyetlen elefánt élte túl a magashegyi túrát. De hol keltek át? – erről kétezer éve folyik a vita. A történelem egyik legnagyobb rejtélyéről történészek, tudósok és államférfiak vitáztak – még Napóleont is érdekelte nagy elődjének izgalmas hadi tette. Eddig azonban nem volt szilárd régészeti bizonyíték egyik elméletre sem – ilyet szolgáltatott Bill Mahaney, a torontói York Egyetem kutatója által vezetett nemzetközi csapat a legvalószínűbb tranzitútvonalról, az úgynevezett Col de Traversette-ről.
Ez a szűk csapás, amit ma is veszélyes átjáróként emlegetnek, egy sor hatalmas csúcs mellett vezet a franciaországi Grenoble és az olaszországi Torino között. A helyenként háromezer méteres magasságban húzódó útvonal napjainkban is nehezen leküzdhető szakasz. A múlt század hatvanas éveiben korának ismert biológusa és polihisztora, Sir Gavin de Beer, a londoni természettudományi múzeum igazgatója érvelt először ezen útvonal mellett, de a tudományos közösség nem állt ötlete mellé. Inkább más, könnyebben járható útvonalak jöttek számításba, ilyen a kissé északabbra található és kevésbé alattomos út, a Col de Clapier, ami mindössze 2400 méteres magasba viszi a vándorokat. A második pun háború után 200 évvel élt padovai történetíró, Titus Livius is erről a változatról emlékezett meg egyik írásában – miközben a szerző az út környékén sem járt.
A kutatók a 2950 méter magasan fekvő Col de Traversette közelében egy tóban talált állati ürülékrakást elemeztek – környezetkémiai, geofizikai, mikrobiális módszerek mellett virágpollen-analízisre is sor került. A trágya azért volt érdekes, mert a szénizotópos kormeghatározás szerint időszámításunk előtt 200 körül keletkezhetett – vagyis a második pun háború idején. Ez a helyszín azért különös jelentőségű, mert azon kevés helyek egyike, ahol 15 ezer lovat, elefántokat és harmincezer harcost friss ivóvízzel láthattak el annak idején. (Az átkelés előtt az ösvényt minden bizonnyal meg kellett tisztítaniuk Hannibál katonáinak a kőomlásoktól.)
A trágyában talált mikroba hetven százaléka a hasmenésért és végbélgyulladásért is felelős Clostridium nevű baktérium volt, amit igen nagy számban találtak meg a 2200 éves mintában. Jóval nagyobb számban, mint a környéken fellelhető egyéb, hasonló korú maradványokban. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy a „mintaadó” messze földről érkezett. Hannibál éppen ez idő tájt járt erre seregeivel. Azt azonban nem lehet biztosan tudni, hogy a fekália lovaktól vagy emberektől származik-e, így további mintákra és kutatásokra lesz szükség. Ha esetleg Észak-Afrika érintett térségéből is előkerülne az említett korszakból hasonló összetételű székletminta, megerősítené a kutatók feltevését.
A kérdés továbbra is kérdés: miért választotta Hannibál a nehezebb útvonalat? Elképzelhető, hogy a környéken ólálkodó vérszomjas gall törzseket akarta kikerülni, hogy minél nagyobb számú harcossal támadhasson a rómaiakra.