A Mesut Özil korábbi német válogatott labdarúgó körül kialakult közéleti vitában leginkább a német labdarúgó-szövetséget (DFB) terheli a felelősség – foglalt állást a kérdésben Wolfgang Schäuble, a parlament alsóházának (Bundestag) elnöke.
– A mai napig nem értem, hogy a DFB-nél miért hagyták, hogy egy ilyen szerencsétlen fényképezkedésből ekkora politikai ügy legyen. Ez kínos – fogalmaz a Redaktionsnetzwerk Deutschlandnak nyilatkozva a Bundestag elnöke az MTI szerint. – Bárki, akinek esze van, megakadályozhatta volna, és meg is kellett volna akadályoznia ezt.
A futballsztárok mind fiatalemberek, segíteni kell nekik, vezetni kell őket, ha kell, akkor akár bírálattal is – teszi hozzá a befolyásos konzervatív politikus, volt német pénzügyminiszter. A török szülőktől Németországban született és ott felnőtt Özil közölte, családja iránti tiszteletből állt Erdogan mellé az említett fotón.
A török elnöknek Nyugat-Európában viszonylag rossz az imázsa, olyannyira, hogy Özilt azzal vádolták: a közös fotózással voltaképp legitimálta Erdogant, akiről azt tartják, hogy diktatúrát vezetett be Törökországban. Hozzá kell tenni, Németországban ugyanúgy a sajtóból tájékozódnak Törökországról, mint a világ más tájain, így a törökországi eseményeket német tálalásban kapják, amely nem feltétlenül objektív.
A botrány nagyon hamar politikai színezetet kapott, mivel Mesut Özil rasszizmussal vádolta meg a szövetséget. A brazil származású Cacau, a Nürnberg és a Stuttgart egykori játékosa, a DFB integrációs megbízottja a Bild című német tömeglapnak nyilatkozva ismét visszautasította a rasszizmus vádját. – A bírálat nem azonos a diszkriminációval és a rasszizmussal.
Ha engem ér bírálat, és azt mondom, hogy azért támadnak, mert brazil vagyok és sötétebb a bőröm, az nem korrekt, felnőtt dolog – fogalmaz az egykori német válogatott csatár. Cacau szerint bármit gondol is Özil, az Erdogannal készült fotónak igenis politikai töltete volt, az ellen pedig erőteljesen fel kell lépni, ha emiatt őt a társadalomból rasszista támadások érték. – Az a vád viszont, hogy a DFB rasszista, nem állja meg a helyét – hangoztatja.
Eltávolítják a falról a botrányhőssé vált focistát – kettétépett karriert
Fotó: Reuters
Az ügy sokkal többrétű, mint elsőre tűnik, ugyanis a világfutballban ma rengeteg olyan játékost találunk, akik több válogatottban is szerepelhetnének, s nem pusztán érzelmi okokból döntenek. Amikor Özil a német válogatottban akart játszani, le kellett mondania török állampolgárságáról a kettős állampolgárság törökországi tilalma miatt. Akkori kálváriájáról viszonylag részletesen beszámolt, elmondva, milyen bántóan járt el a török tisztviselő, azzal vádolva őt, hogy hátat fordít Törökországnak.
Általános nézet volt a török focisták körében, hogy Özil egyszerűen a több pénzt választotta, mivel német válogatottként sokkal nagyobb lehetőségei lesznek, mint törökként: nemcsak az uniós útlevél, de a kecsegtető nyugat-európai szerződések is várják. Nem beszélve arról, hogy játéktudása elegendő ahhoz, hogy akár világbajnok is legyen, amire török focistaként nincs sok esélye, németként viszont igen.
Özil 2014-ben világbajnok is lett. Akkor már nem játszott a válogatottban a két csatár, Miroslav Klose és Lukas Podolski, akik saját bevallásuk szerint sokszor lengyelül beszéltek egymással a pályán. Podolski – Özilhez hasonlóan – arról beszélt, hogy két szíve van, egy lengyel és egy német.
Elvben a Kovac testvérek is választhattak volna másként. Niko és Robert Kovac nyugat-berlini születésű boszniai horvátok, de mindketten horvát válogatottak lettek. Nem tudjuk, ennek milyen érzelmi háttere volt, mennyire lett volna számukra elfogadható a német nemzeti tizenegy, egyáltalán, befértek-e volna abba a csapatba.
Mustafa Izzet viszont igen tudatosan döntött. A népszerű Muzzy londoni születésű ciprusi török fiú volt, aki tudta, hogy nem fog bekerülni az angol csapatba, így inkább szülei hazáját – vagyis a nemzetközi közösség szemében hivatalosan a szigetet megszálló hatalmat – erősítette kilenc meccsen át.
Birodalmi futballisták
A Brit-szigeteken a válogatottak közötti ténfergés viszonylag általános, mivel négy nemzeti csapat közül tud választani a tehetséges fiatal futballista, és gyakorlatilag mindenki fel tud mutatni legalább egy olyan nagyszülőt, akinek révén bekerülhet az állampolgársághoz nem kötött angol, walesi, skót vagy északír csapatba. Tipikus brit birodalmi futballista például Callum Peterson, akinek apja skót, anyja zimbabwei, anyai nagyapja dél-afrikai, ő maga pedig Londonban született. A walesi, de az angol bajnokságban induló Cardiff City csapatában játszik, eközben a skót válogatott védője, mivel ott nőtt fel, s ezt az országot tekinti otthonának.
