Félbemaradt építkezések, bezárt boltok és majdhogynem kihalt utcák fogadják az Egyiptom Vörös-tenger menti partvidékén fekvő Hurghadába látogatókat. Az égbe meredő vasbeton kolosszusokat nem szándékosan hagyták félkész állapotban. Bár a tőlünk délebbre elterjedt módi miatt, amelynek alapja az adóelkerülés és a nagycsaládi együttéléssel járó folyamatos építkezés, akár erre is gondolhatnánk. Az arab tavaszt követő politikai instabilitás és a biztonsági helyzet ezzel járó megváltozása rendkívül keményen érintette a korábban kiemelkedően teljesítő turizmust, így az akkoriban építeni kezdett apartmanok és szállodák többségét mindmáig nem fejezték be a kivitelezők. A tulajdonosok jelenleg nem tartják jó befektetésnek a vendéglátást, hiszen az egykor turistáktól pezsgő, kiterjedt üdülőparadicsomban szinte alig lézengenek a nyaralók. A kihasználtság alig-alig éri el az 50 százalékot.
A bevételek növelését célozva több szálloda is változtatott korábbi marketingpolitikáján. A külföldiek mellett immár a tehetősebb egyiptomiakat célzó családi csomagokkal próbálják átvészelni a szűkebb esztendőket. A helyi viszonyokat jól ismerő forrásaink arról számoltak be, hogy néhány patinásabb hotel a korábban érvényben lévő íratlan szabály ellenére – melyet a sorozatos incidensek miatt vezettek be – immár orosz vendégeket is fogad. Azaz csak fogadna, mivel a Sarm es-Sejkből Szentpétervárra tartó charterjárat katasztrófája következtében számottevően megcsappant az Oroszországból érkező nyaralók száma. A külföldiek által látogatott helyek biztonságával azonban szemmel láthatóan nincs különösebb gond. A repterek környéke valóságos erődítménynek tűnik az Európából érkező vendégeknek. A légi biztonság rendszerét teljesen átszervezték és megerősítették a terrortámadás óta. A közúti közlekedésben ugyancsak szigorítások következtek. Utunk során folyamatosan biztonsági áteresztő pontok mellett haladunk tovább, ahol az utasok számát, nemzetiségét és a tervezett útvonalat tartalmazó iratokat nyújt át sofőrünk a szolgálatos tisztnek. Ha valami miatt nem érkeznénk meg időben a célállomásra, rögtön tudják, hogy merre keressenek minket.
A 2013-as államcsínyt követően hatalomra kerülő, nagyrészt egykori katonákból álló vezetés komolyan veszi a biztonság szavatolását, mivel a katasztrofális gazdasági helyzetből kivezető út első lépcsője a stabilitás megteremtése. Az egyiptomiak többsége ezért is elégedett a jelenlegi elnökkel, Abdel Fattáh esz-Szíszivel – magyarázza a politikai helyzetet rövid ismeretség után Ahmed, az angolul kiválóan beszélő fiatal értelmiségi. Az arab tavasz kezdetén csupán változást akartak az emberek, majd a rezsim erőszakos fellépése miatt egyhangúan kiálltak Mubarak távozása mellett. A több évtizeden keresztül uralkodó autoriter vezető bukása reményekkel töltötte el az egyiptomiakat, de Ahmed szerint a demokratikus választásokon hatalomra kerülő Morszi és az őt támogató Muzulmán Testvériség lényegében folytatta a korábbi gyakorlatot. Az új elit szintén a saját meggazdagodására használta fel az államapparátust, így érhető, hogy folyamatosan nőtt az elégedetlenség, amit a gazdasági problémák és a közbiztonság elkeserítő helyzete csak tovább szított. Az újabb rendszerváltást ezért a Muzulmán Testvériség hívei kivételével szinte az egész társadalom támogatta a kezdetekben, emlékeztet Ahmed. Esz-Szíszi népszerűsége azóta számottevően visszaesett, de az elnök bázisa ma is szilárd, az egyiptomiak többsége kiáll az egykori tábornagy mellett, noha számos húzása komoly politikai vihart kavart az országban.
Ahmed elmondása szerint a Tiráni-szorosban található lakatlan szigetek átadása Szaúd-Arábiának jelentős felháborodást váltott ki a közvéleményben. Megjelentek olyan hangok is, amelyek azzal vádolják esz-Szíszit, hogy Rijád pénzügyi támogatása miatt szorítja háttérbe Egyiptom nemzeti érdekeit. A sivatagi királyság jemeni intervenciójában való egyiptomi katonai részvétel ugyancsak nehezen értelmezhető a helyiek számára. Ahmed elismeri, hogy szaúdi segítség nélkül valószínűleg nem ment volna végbe a három évvel ezelőtti rendszerváltás, amely végül stabilitást hozott a forrongó országban, de esz-Szíszi hozzáállását túlságosan szervilisnek tartja. Bármilyen gazdag is Szaúd-Arábia, Egyiptom a legnépesebb arab állam, mondja nevetve.
A gazdasági nehézségek miatt Kairó azonban igencsak rászorul a külső támogatásra. A pénzügyi rendszer rendkívül gyenge, és a bevételek csak lassan csordogálnak az államkasszába. Egy jól teljesítő turisztikai szektor biztos kapaszkodót nyújthatna a vezetésnek, ám a kietlen Sínai-félszigeten tevékenykedő terrorcsoportok, működési területük behatároltsága ellenére, tudatos stratégiájukkal egész Egyiptomban ellehetetlenítik az ágazatot. Kairó megaprojektekkel próbálja ellensúlyozni a problémákat, amelyektől a gazdasági haszon mellett közvetlen belpolitikai eredményeket is várnak.
Az egyik ilyen szimbolikus beruházás a Szuezi-csatorna tavaly nyáron befejeződött kiszélesítése volt, amely lehetővé teszi a kétirányú közlekedést, közel megduplázva a vízi útvonal áteresztőképességét. A 8,2 milliárd dollárba (2300 milliárd forint) kerülő projekttől gyors megtérülést vártak, ám az átadás óta eltelt időszak adatai arra engednek következtetni, hogy az előzetes elképzeléseket nem sikerül teljesíteni. Az általunk megkérdezett helyiek bár dicséretesnek tartják a világhírű csatorna korszerűsítését célzó projektet, az erre szánt pénzt inkább a szociális háló és az oktatás javítására fordították volna.
Ha figyelembe vesszük, hogy az ország lakosságának harmada 14 év alatti (28 millió fő), akkor a megaberuházásokkal szemben kifejezetten kedvező befektetésnek tűnhet az oktatási rendszer megújítása. Persze a hosszú távon jelentkező eredményeket nem lehet gyors politikai tőkévé konvertálni, ami elengedhetetlen a rendszer legitimációja szempontjából.