A Disney által kiadott fotókon látható Naomi Scott meghökkentően hasonlít a mesebeli Jázmin hercegnőre. Csakhogy Scott brit és indiai felmenőkkel bír, így hiába a hasonlóság, nem közel-keleti, azaz a modern felfogás szerint nem is játszhatna el egy olyan szerepet, amely vélhetően egy arab nőt jelenít meg. Aladdin története Agrabahban játszódik a Disney által készített 1992-es rajzfilmben, amely a rajzok stílusa miatt feltételezhetően a Közel-Keleten van.
Ha beleásunk a történet múltjába, akkor ennél bonyolultabb a helyzet. Aladdin és a bűvös lámpa története Az ezeregyéjszaka meséi című perzsa gyűjteményben szerepel, pontosabban annak francia fordításában. Antoine Galland állítása szerint a mesét egy aleppói maronitától hallotta, és az ő változatában a főhős egy kínai városban bolyong, igaz, később semmi utalás nincs Kínára. A meséről nincs bizonyíthatóan eredeti arab nyelvű írásos emlék, szakértők szerint könnyen elképzelhető, hogy Galland a saját történetét szőtte bele a perzsa gyűjteménybe.
Ennek dacára Aladdin mindenki fejében arabként él, s ezért is tiltakoznak az indiai–brit származású színésznő ellen, annak ellenére, hogy a filmvásznon nyilvánvalóan Jázmin hercegnő bőrébe bújva nem tűnne ki, hogy nem egy arab nőt látunk. Aladdin nem az első – és vélhetően nem is az utolsó –, aki megszenvedi a néha komikus túlérzékenységet és előítéletes gondolkodást. A nemrégiben bemutatott Wonder Woman című film meséje például teljesen elsikkadt a sajtóviharban.
A női egyenjogúság hívei úttörőnek érezték a szuperképességekkel megáldott főhőst, aki nőként harcol a gonosztevők ellen, ugyanezen közösség más tagjai viszont bírálták, hogy a főszereplő szexis ruhában hajtja végre csodás trükkjeit, azaz mégiscsak a férfiak elnyomó világának kis pincsije. Az már csak hab a tortán, hogy egy izraeli színésznő bújt a csodanő jelmezébe. Gal Gadot miatt Izrael büszke volt, egyes arab államok pedig betiltották a vetítést, hiszen ezzel úgymond támogatják Izrael megszálló politikáját. Pedig a filmet nem érdemes komolyan venni, ha 12 évesnél idősebb valaki.
Aladdin és Jázmin hercegnő a legtöbbek fejében arabként él
Egy korcsoporttal lejjebb, a Jégvarázs című mesébe is alaposan belekötött azon emberek közössége, akik nem hiszik el, hogy egy rajzfilmfigurának nincs magánélete. A mese szerint a két leánytestvér közül az idősebb bizonyos érzelmi okok miatt eltávolodott a családjától, magányba burkolózott, és megfagyott a szíve, így különböző, jéggel kapcsolatos varázslatokra képes, amíg meg nem törik a bűbáj, és egymásra talál a két testvér. A fiatalabb nővér szerelmes egy hercegbe, de a jéghercegnő egyedül van, így aláírásgyűjtés indult azért, hogy Elsa legyen leszbikus, és ez valami módon derüljön ki az esetleges következő részből.
Ez ugyanis azt jelentené, hogy az első, saját neméhez vonzódó hősnő lenne belőle, aki – hasonlóképpen Wonder Womanhez – büszkén vállalja nemi identitását, képes varázsolni, és még szép is. Az idealizált figura azonban egy mesében szerepel, számítógép rajzolta az arcvonásait és a mozdulatait, azaz valójában nem él, így nincs zenei ízlése, politikai álláspontja, és természetesen nemi identitása sem, önmagában nem létezik, csak a filmmel együtt lehet értelmezni.
Hasonló problémával szembesült az elmúlt években Hollywood, amikor előtérbe került a színészek származása és bőrszíne, háttérbe szorítva a művészetüket. A Tűnj el! című idei alkotásban a főszereplő fekete fiatalembert Daniel Kaluuya játszotta, aki viszonylag ismert színész volt Nagy-Britanniában, mielőtt rátalált volna a horrorfilm stábja. Kaluuya bűne az, hogy a filmben egy amerikai srácot játszik, aki feketeként lesz szerelmes egy fehér lányba, barátnőjének családja pedig rossz szemmel nézi a kapcsolatot. Bár a férfi képzett színész, és nem jelent problémát számára a szerep, igazi vihar támadt miatta, pontosabban ellene.
A gond az, hogy ő brit származásúként nem élt át hasonló helyzetet magánéletében, soha nem élt Amerikában, soha nem volt ott fehér barátnője, miközben rengeteg fekete amerikai színésznek voltak ilyen tapasztalatai, ám mégsem őket választotta a rendező. Adja magát a kérdés, hogy vajon miért nem. Ennek egy része a gázsi, hiszen Kaluuya kevesebbel is beéri, mint egy amerikai sztár, emellett az sem mellékes, hogy talán valóban jó színész, aki hitelesen tudja előadni a megtört szívű szerelmest, nem kell, hogy valóban az életéből vegye ehhez az ihletet.
Ne feledjük, Bruce Willis soha nem járt aszteroidán, hogy felrobbantsa, így mentve meg a Földet, de senki se kérte számon tőle, hogy űrhajózási ismeretek nélkül vállalta el az Armageddon főszerepét.
