„Kolumbia, Brazília, Uruguay, Chile, Peru” – sorolják barátaik tartózkodási helyét a venezuelai fiatalok Panamában. – A céljaim, hogy saját házam, autóm, családom legyen, egyre távolabb kerültek tőlem. A gazdasági helyzet megváltozott Venezuelában. Hiába dolgoztam, hiába volt pénz a zsebemben, nem ért semmit – meséli a 31 éves Allex, aki tavaly hagyta el az otthonát.
A Venezuelát sújtó hiperinfláció a lakosság nagy részét nehéz helyzetbe hozta. – Ha a havi fizetésed 20 dollár, de egy tej 4 dollárba kerül, nem sok értelmét látod dolgozni – mondja Allex, aki szerint a gazdasági válság megváltoztatta az emberek gondolkodását. „A fiatalok ma már nem fényes karriert tervezgetnek, nem akarnak egyetemre menni. Azt látják, hogy lopni egyszerűbb.”
A nélkülözés egymás ellen fordította a szomszédokat is. – Ma már nem biztonságos, ha pénzed, szép lakásod vagy jó autód van Venezuelában – érzékelteti a helyzetet a 19 éves Tairen, aki családjával költözött tavaly Panamába. – Édesapámnak építőipari vállalkozása volt.
Miután kétszer kirabolták a szállítmányát, az elköltözés mellett döntött – mondja. Tairen rendőrnek szeretett volna továbbtanulni, azonban az igazságszolgáltatásban jelen lévő korrupció miatt lemondott álmáról. – Most Panamavárosban jelentkeztem az építészeti egyetemre. A hallgatói státus tartózkodási engedélyt is jelent.
A hazájukat elhagyók az otthon maradt családtagjaikat is féltik. – Jobb, ha csak a közeli barátaid tudnak arról, hogy elköltöztél. Venezuelában azt gondolják, ha külföldön élsz, akkor sok pénzed van. Könnyen lehet, hogy túszul ejtik egy családtagodat, és pénzt követelnek – mondják. Sokan képesek egy kis pénzért életeket is kioltani. – Egy héttel azelőtt, hogy eljöttem otthonról, az unokatestvéremtől elrabolták az autóját. A rabláskor őt megölték – említi Allex.
A Venezuelában maradóknak nincs egyszerű dolguk. – Több régi barátom is beállt a hadseregbe. Azt mondják, így többet tudnak rabolni. Ez a szomorú igazság: egyenruhában több mindent megtehetsz, és a családod nem fog többet éhezni – mondja a 28 éves Carlos.
A kialakult helyzet sokakat kifordított önmagukból. – A falunkban nem volt mit enni. Mangón éltünk hónapokig – idézi fel. – Egyik hajnalban kimentünk a barátaimmal a közeli csirkegyár elé. Egy fiatal nőt karján az újszülött kisfiával kiállítottunk az útra, mi pedig elrejtőztünk. Amikor érkezett az új rakomány, a kamion megállt előtte. Körbevettük és kipakoltuk a csirkéket. Egy hétig volt mit ennie a falunak – emlékezik vissza szégyenkezve. Venezuela komoly áruhiánnyal küzd.
Már lassan másfél éve hiányoznak alapvető termékek, élelmiszerek és gyógyszerek az országból. – A külföldi befektetők és vállalkozók már nem szállítanak Venezuelába. Félnek attól, hogy kirabolják őket – magyarázzák a helyiek.
Mi vár a venezuelaiakra a közeli országokban? A legtöbben menedékkérelemért folyamodnak, és megpróbálnak illegálisan munkát vállalni. – Panamavárosban egy hétig az utcán aludtam, és munkát kerestem. Amikor felvettek pincérnek, napi 15 órában robotoltam.
Panamában úgy dolgozom, mint egy rabszolga – mondja Allex. A fiatal férfi néhány éve még az orvosi egyetem hallgatója volt Venezuelában, most kókuszokat gyűjt és csirkéket nevel, hogy tojáseladásból gyűjtsön pénzt. – 520 dollárba kerül az állampolgárság megszerzése – teszi hozzá.
A menekülők egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. – Venezuela szakított a demokratikus renddel, a helyzet a biztonságunk és a gazdaságunk szempontjából is kockázatos – nyilatkozta a múlt héten Juan Carlos Valera panamai elnök. „Októbertől Panama vízumot kér a venezuelai állampolgároktól a beutazáshoz.”
A legális munkalehetőség hiánya nehéz döntésekre kényszeríti a venezuelaiakat. – Otthon vállalkozó voltam, közgazdasági diplomával – kezdi a 28 éves Natalia, aki prostituáltként dolgozik Panamavárosban. – Két pékségem volt, de a lopások miatt mindenem elveszett.
Rajta kívül számos venezuelai nő döntött úgy, hogy ehhez a pénzkereseti formához fordul a közeli, gazdagabb országokban. A szomszédos Brazíliában szintén szigorú a menekültstátus megszerzése. Munkavállalási engedélyre nem sokan számíthatnak, így még kiszolgáltatottabbá válnak a munkaadójukkal szemben, vagy szembenézhetnek az azonnali deportálás lehetőségével.
A legtöbben Kolumbiában keresnek menedéket, amely a tavaly lezárult gerillaháború után most kezd talpra állni. A hivatalos adatok szerint csak idén januárban 47 ezer venezuelai érkezett Kolumbiába. – Azok a venezuelai állampolgárok, akik a közelmúltban átlépték a határt, új személyazonosságot kapnak – jelentette be áprilisban Juan Manuel Santos kolumbiai elnök. „Ezentúl, ha valakinek nincs útlevele vagy személyazonosító okmánya, azt illegálisnak nyilvánítjuk.”
A riportunk elején nyilatkozó Tairen szerint a törvény most megengedő, de ez nem sokáig marad így. „A másik probléma, hogy Kolumbia szegény ország. Keveset lehet keresni, és a pénz nem ér sokat.” Sok venezuelai kér menedéket az Egyesült Államoktól is. Míg tavaly 5600-an, idén az első hat hónap során már 14 és fél ezren folyamodtak kérelemért.
A gazdasági elemzők szerint a helyzet tovább romolhat. Idén 1000 százalékos inflációra számítanak, így további milliók kelhetnek útra. – Nem hiszem, hogy visszatérnék Venezuelába a közeljövőben. A rossz dolgok mélyebb nyomot hagynak a társadalomban, mint a jók – véli Allex. „Egy ilyen trauma után legalább húsz év kell, hogy a gazdaság talpra álljon, és még több, hogy az emberek gondolkodása újra a régi legyen.”