Bekiabálásokkal és nacionalista rigmusok skandálásával zavarták meg török futballhuligánok a párizsi terrortámadások áldozataira emlékező egyperces néma csendet kedd este, a Görögország elleni barátságos mérkőzést megelőzően Isztambulban. A gyászszünet után több szurkoló is hangorkánnal próbálta meg elnyomni a görög himnuszt, a felbőszült fanatikusokat a török futballistáknak sem sikerült lecsendesíteniük. A paprikás hangulatot az is erősíthette, hogy a két válogatott nyolc év után találkozott újra a pályán. A botrányosan kezdődő meccsnek otthont adó stadionba Ahmet Davutoglu török kormányfő és görög kollégája, Alexisz Ciprasz is kilátogatott, ezzel is szimbolizálva a javuló kapcsolatokat az egymással évtizedeken keresztül ellenséges viszonyban levő szomszédok között. A gesztus azonban láthatóan nem befolyásolta a török ultrákat. Bár a mérkőzés unalmas, gól nélküli döntetlennel végződött, a török szurkolók radikális csoportjának viselkedése miatt az esemény így is a címlapokra került világszerte.
Fatih Terim, a török nemzeti tizenegy szövetségi kapitánya éles hangon kelt ki a huligánok tiszteletlensége ellen. – Egyperces néma csendet tartottunk az áldozatok emlékére, ti pedig egy percig sem vagytok képesek türelmesek maradni? – szegezte a kérdést a renitens szurkolóknak a válogatott edzője. Ez nem gyerekjáték, hangsúlyozta Terim, a terrorizmus rendkívül nyomasztó és elgondolkodtató jelenség. A mesteredző úgy látja, hogy a sport a legfontosabb eszköz a béke és a barátság előmozdításáért. – Jobbak vagyunk mi ennél –, emelte ki a szövetségi kapitány. Fatih Terim szerint ha ugyanez történt volna a törökökkel, hasonlóan zaklatottak lennének. Ez azonban nagy valószínűséggel nem minden szurkolóra igaz.
Az október 10-i ankarai robbantások után három nappal Izlandot fogadta a török válogatott a konzervatívok egyik fellegvárának számító közép-anatóliai Konyában, ahol a helyi szurkolók ugyancsak bekiabálásokkal zavarták meg a 102 halálos áldozatról való megemlékezést. A modern Törökország történelmének legvéresebb merényletében elsősorban baloldali és kurd békepárti tüntetők vesztették életüket, akiket a konzervatív és nacionalista szurkolók zöme – finoman szólva is – nem igazán sajnált. Az eset jól mutatja a török társadalomban tapasztalható mély törésvonalakat, amelyeket a terrorizmussal szembeni nemzeti egységre felszólító politikusok sem tudnak begyógyítani, vagy akár csak elfedni a támadást követő nemzeti gyász idejére sem.
A gyászszünetek megzavarásának megítélése során muszáj figyelembe venni, hogy a török huligánok elsősorban csak egy meghatározott társadalmi réteg politikai meggyőződéseit hangoztatják a stadionokban, mint ahogy azt a futballszurkolók teszik világszerte. A nacionalista ultrák rigmusai azonban egyetlen kérdésben sem tükrözik egy egész nép hozzáállását, éppen ezért óriási hiba lenne messzemenő következtetéseket levonni ezekből. A török ultrák a keddi megemlékezést megzavaró egyik szlogenük – „A mártírok sosem halnak meg, a nemzet nem lesz megosztott!” – skandálásával paradox módon éppen a megosztottságot mélyítik a társadalmon belül.