Ahogy két hónapja a gyarmatosító Cecil Rhodes szobra Oxfordban, most Woodrow Wilson úszta meg Princetonban: a csaknem háromszáz éves amerikai egyetem most úgy döntött: megmaradhat a neve mindenen, amin csak ékeskedik, így a 28. elnök (1913–1921) után elkeresztelt köz-, és nemzetközi ügyek karán is. Részben mégis célba ért az a tavaly indult tiltakozáshullám, amelyet a Liga a fekete igazságért elnevezésű diákszervezet indított. Azt kifogásolták: Wilson rasszista volt, a szegregációról például úgy tartotta, „az nem megalázás, hanem haszon”. Az elitegyetem vezetése egy „fajilag felpaprikázottként” leírt, 32 órás ülősztrájk nyomán kényszerült döntésre. Az egyetemi kuratórium most – Wilson nevének megtartása mellett – kimondta: az eddiginél is jobban elkötelezik magukat a sokszínűség és a befogadás mellett. Ajánlást fogalmaztak meg: a campuson található műalkotásoknak jobban tükrözniük kell a Princeton történelmének mindazon aspektusait, amelyeket „elfelejtettek, számításon kívül hagytak, alárendeltek és elnyomtak”.
A Princeton alapképzésében részt vevő ötezer diák 43 százaléka valamely kisebbséghez tartozik, de ez az intézmény sem volt mindig a színes bőrű hallgatók alma matere, ahogyan a legtöbb patinás amerikai egyetem sem. Fennmaradt Radcliffe Heermance dékán 1939-ben írt levele egy bizonyos Bruce Wrightnak, akit ösztöndíjjal vettek fel a Princetonra, ám amikor kiderült, hogy fekete, hazaküldték. Ma a levél a képmutatás kacagtató csimborasszójának tűnik, ám egy történelmi dokumentum esetében nem mellékes: ahogyan Wilson száz éve, ennek írója 80 éve élt. „Nagyon kellemes kapcsolatokat építettem ki az ön fajával” – biztosítja nagyrabecsüléséről Wrightot a dékán, ám rögtön el is tanácsolja: úgysem érezné jól náluk magát, neki pedig tekintettel kell lennie a déli (értsd: a feketéket nem különösebben kedvelő fehér) hallgatókra is.
Wilsonról az NPR rádió megjegyzi: nemcsak Amerika, de a Princeton elnöke is volt, sőt „a szellemileg lehangoló campust elismert felsőoktatási intézménnyé tette”. Brian Balogh amerikai történész azt nyilatkozta: „Amerika fajilag egyre érzékenyebbé válik, ami jó dolog. Ám a szépséghiba az, hogy mindez száz évig senkit sem zavart. Mit mond ez el a mai Amerikáról?” Ha van valami, amihez Wilson fiatal volt: ahhoz, hogy rabszolgatartó legyen – ellentétben George Washingtonnal, Thomas Jeffersonnal, James Madisonnal és kilenc további amerikai elnökkel.