– Modell lehet-e a visegrádi együttműködés az Európai Unió számára?
– Felismertük azt, hogy a világ felgyorsult, globális térben élünk, így nem lehet a múltba meredni, ebben a világban pedig arra kell koncentrálni, hogyan lehetnénk együtt sikeresek, ha már az érdekeink egybeesnek. Ennek a térségnek együtt kell működnie, ez jól felfogott, közös érdek. Nekünk nem modellt kell adni uniós partnereink számára, hanem azt megmutatni, hogy van egy közösség, amelynek van egy belső kohéziója, és hozzáadott értéket tud képviselni minden tekintetben, legyen szó akár biztonságpolitikáról, hiszen mi itt képesek vagyunk megvédeni magunkat, vagy gazdasági térségről, ahol kiszámíthatóság és tudás van. Olyan térségként akarjuk bemutatni a visegrádi régiót mindenkinek, mint egy helyet, ahol jó dolgok történnek, ahol van kölcsönös tisztelet, pedig a történelem bonyolult, és vannak sérelmek, amelyekkel persze foglalkozni is kell a megfelelő helyen, ám épp a kölcsönös tisztelettel túl lehet lépni a problémákon. A visegrádi élet vonzó perspektíva lehet, még ha nem is modellről beszélünk.
– A visegrádi négyek döntései nem egy központban, hanem az országok fővárosaiban születnek meg. Ez a fajta decentralizáció segíthet az Európai Uniónak?
– Mi nem gyengíteni, hanem erősíteni akarjuk az EU-t, azt szeretnénk, hogy versenyképes maradjon a globális kihívások közepette, de olyannak akarjuk megőrizni, amilyen nekünk és őseinknek volt. Európának van egy nagyon erős kulturális hagyatéka, ez abban is megmutatkozik, hogyan oldjuk meg a mindennapi élethelyzeteket. Milyen morális vezérelvek mentén, ebben nyilván a kereszténységnek, a zsidó-keresztény gyökereknek nagyon fontos szerepe van. Mi egyszerűen így szeretünk élni, így látjuk a világot. Van egy morális zsinórmértékünk, és megköveteljük mindenkitől, hogy tartsa tiszteletben ezt a mércét. Mi nem l’art pour l’art decentralizálni akarjuk az uniót, csak azt látjuk, hogy az az európai integráció, amely sikeres volt eddig, mára kifulladt és kiüresedett. Ez nem azért van, mert az EU-t kibővítették a kelet-európaiakkal, egyszerűen a világ megváltozott. Olyan válságok jelentkeztek, amelyekre a kicsit naiv Európa nem tudott válaszolni. Ezt a naivitást pedig ki tudták használni azok, akiknek néha gonosz céljaik voltak. Az, hogy ma Európában mindennapi probléma a terrorizmustól való félelem, arra eredeztethető vissza, hogy Európa védtelenné vált az ilyen szereplőkkel szemben. Európának váltania kell, olyan mechanizmusokat kell kidolgoznia, amelyek védelmet nyújtanak. Mindenképpen katonai dimenziót is kell adni ennek, hogy a világon mindenki értse, Európával nem érdemes packázni, mert Európa nagyon keményen vissza tud ütni.
– A Balkán-stratégia Magyarország számára kiemelt fontosságú, mégse alakult ki uniós szinten ilyen tervezet, míg a világpolitika szereplői rendelkeznek hasonlóval. Fel tudjuk venni velük a versenyt?
– Nyugat-Balkán Európa része, amely egy örökös lőporos hordó volt mindig, rendkívül bonyolult történelmi háttérrel. Vagy azt akarjuk, hogy ez a térség közeledjen hozzánk, vagy azt, hogy eltávolodjon tőlünk. A nagy uniós tagállamokban vízióval rendelkező, hosszú távban gondolkodó politikai vezetők kellenek, hogy az Európai Uniót ne bezárják, hanem tovább bővítsék. Márpedig ezeket a döntéseket senki se hozza meg, ma a bővítéssel kampányolni politikai öngyilkosság. Ha az EU nem tudja a balkáni országokat bevonzani, akkor majd más meg fogja ezt tenni. Ott nem lesznek uniós jogszabályok, hanem saría lesz, és valaki más fog diktálni, amelyen nem kell majd csodálkozni. Törökország, Oroszország vagy Kína ad valamit. Az Európai Uniónak elvei, demokratikus értékei vannak, de ez nem versenyképes a többiek stratégiájával szemben.