A szakértő szerint ahhoz, hogy Nagy-Britannia az EU-val kereskedjen, el kell fogadnia az uniós szabályokat és szabványokat, illetve mindazokat a feltételeket, amelyek mentén kereskedni tud az uniós országokkal. Nagy-Britannia csak ebben az esetben férhet hozzá a közös európai piachoz.
Gálik Zoltán emlékeztetett arra, hogy a nem uniós tag Norvégia is alkalmazza az európai szabályozások 95 százalékát. Ha végül hozzá is férnek a britek a közös piachoz, az EU meg fogja kérni ennek az árát, s könnyen előfordulhat, hogy a mostani kedvező helyzethez képest – Nagy-Britannia egy 1984-es megállapodás értelmében visszakapja uniós befizetéseinek egy jelentős részét – az Egyesült Királyságnak a mostaninál is többet kell befizetnie, hangsúlyozza a szakértő.
Ráadásul ugyanúgy be kell ültetnie saját jogrendjébe az uniós szabályok zömét, de nem ülhet majd az EU-döntéshozók asztalánál. Az Európai Unió érvelhet például azzal, hogy London csakis akkor férhet hozzá a közös piachoz, ha továbbra is biztosítja azokat a feltételeket, amelyek most is rendelkezésre állnak a Nagy-Britanniában élő bevándorlóknak.
Még nagyobb probléma az EU-n kívüli kapcsolatrendszer helyreállítása – véli Gálik Zoltán –, hiszen az EU-nak mintegy félszáz olyan kereskedelmi megállapodása van, amelyek a külső országoknak hozzáférhetővé teszik az európai piacot, cserébe az EU tagállamai különböző kedvezményeket kapnak.
Ezek a tárgyalások nehezek lesznek a briteknek, hiszen egy külső országnak sokkal vonzóbb egy 500 milliós piac, mint egy 65 milliós.
– Visszatáncolni egy olyan típusú szuverenitásba, amilyen az 1973-as brit csatlakozás előtt volt, lehetetlen a mai globalizált világban – összegezte véleményét a szakértő.