– Nagykövet úr, nagy várakozások fűződnek Magyarországon az érkezéséhez. Elődje, Bell nagykövet másfél éve utazott el, és ön az első itteni misszióvezető, akit már Trump elnök jelölt. Személyes kapcsolat is fűzi országunkhoz. Milyen megközelítéssel lát munkához?
– Nagyon örülök, hogy visszatérhetek Budapestre, ebbe a csodálatos városba, amelyet fantasztikus emberek laknak. Visszatérés ez: ahogyan említette, kötődöm ide. Mégpedig Sarah nagyanyám révén, akivel imádtuk egymást. Én kértem, hogy budapesti nagykövet lehessek. Úgy gondolom, ma, egy igen izgalmas időszakban kihívást jelent ez a feladat. Remélem, sikerül olyan eredményekkel szolgálnom, amelyek előmozdítják országaink kapcsolatát, különösen pedig Magyarországot.
– Milyen üzenetet hoz a Trump-kormánytól?
– Donald Trump elnök és a 320 millió amerikai nevében szólalok meg, képviselve Mike Pompeo külügyminisztert és Wess Mitchell államtitkárt is. De a saját véleményemet sem hallgatom el. Személyesen is zavaró volt látnom, hogyan alakultak a kapcsolataink az elmúlt durván tíz évben. Látni, hogy egyáltalán nincs párbeszéd az Egyesült Államok és Magyarország, vagyis két olyan nemzet között, amelyeket pedig évszázados történelem, ma pedig barátság és szövetség köt össze. Egyszerűen nem volt kommunikáció, amit őszintén szólva nem is értettem. Még mielőtt ideérkeztem volna, részese lettem a folyamatnak, amellyel teljességgel felszámoljuk ezt az állapotot. Első feladatom megmutatni Magyarország kormányának, különösen pedig a népének, hogy ami eddig volt, az a mára nem érvényes.
– Hallani az új hangokat. Mitchell államtitkár éppen Magyarország kapcsán arról beszélt: a bírálat – ami az Obama-adminisztráció eszköztárának fő kelléke volt – önmagában nem stratégia, a diplomácia lényege az egyensúly megtalálása, a vele való együttműködésen keresztül kell hatni a másik országra. Ön is hisz ebben az irányvonalban?
– Pontosan. A héten adtam át megbízólevelemet Áder János köztársasági elnöknek. Már az első budapesti munkanapomon fogadott; tudom, hogy ez nem mindennapos gyorsaság, és hálás is vagyok érte. Nemcsak ötperces, udvariassági társalgást folytattunk, hanem mintegy háromnegyed órás, tartalmas megbeszélést. Tárgyaltam Kövér László házelnökkel és Benkő Tibor honvédelmi miniszterrel. Ma, az ötödik munkanapomon úgy érzem, mintha már ötödik hónapja itt lennék.
– Az előrelépést magas szintű egyeztetések is mutatják. Találkozott Donald Trump elnök és Orbán Viktor kormányfő főtanácsadója, és Mike Pompeo is fogadta külügyminiszer kollégáját, Szijjártó Pétert. Orbán Viktor előtt is megnyílik a Fehér Ház ajtaja?
– Úgy fogalmaznék: az ember először jár, csak azután fut. Az eskütételem után egy órával vettem részt a Pompeo–Szijjártó találkozón, Mitchell államtitkár jelenlétében. Rendkívül jól sikerült. Majd külön is megbeszélést folytattam Szijjártó Péterrel, akivel a jövő héten is együtt vacsorázunk, hogy építsük a kapcsolatot. Mitchell államtitkár is elkötelezett, hogy továbbra is együttműködjön a magyar kormánnyal. Nagyon is foglalkoztatja, mi történik ebben a térségben, különösen önöknél. A Budapestre való érkezésem előtti napon az Ovális irodában jártam régi barátomnál, az elnöknél. Javasoltam neki: talán felhívhatná Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy gratuláljon a választási győzelméhez. Másnap reggelre meg is szerveztette a telefonhívást. A beszélgetés kiválóan alakult. Régen fordult már elő, hogy egy amerikai elnök felhívja a magyar miniszterelnököt. A minap pedig Szijjártó Péter, aki már úgy jár Washingtonba, mintha csak ott is lenne háza, Rick Perry energiaügyi miniszterrel tárgyalt. Úgy vélem, máris meg tudtuk mutatni, hogy ami a múltban történt, az nem érvényes a jelen kapcsolatainkra és a jövőre sem.
– A telefonbeszélgetésben Trump támogatta Magyarország migrációs álláspontját. Országaink ellenzik a törvénytelen bevándorlást, szigorú határőrizetet akarnak. Ez az új kapocs mennyit ér a diplomácia mérlegén?
– Országaink vezetőit a legjobban a mai világban egyedinek számító kapocs köti össze: mindketten nagyon erős vezetők, igen markáns véleményeket hangoztatnak, a többi közt a migrációs kérdésben. Ez napjaink kiemelt témája. Az Egyesült Államokat rendkívül foglalkoztatja a határbiztonság kérdése, ahogy Magyarországot is. De önök könnyen felhúzhatták a határkerítést, míg Amerikában meg van kötve a végrehajtó hatalom keze, a kongresszustól kell pénzt kérnie.
– Kanyarodjunk vissza a nézetkülönbségekhez. Ha ma már más szemlélettel közelítenek hozzánk Washingtonból, mi a mostani álláspontjuk a korábban nyíltan kifogásolt magyar jogszabályokkal, főleg az amerikai vonatkozású CEU-t is érintő törvénnyel kapcsolatban?
– Ha vannak is nézetkülönbségeink, azt nem a médiában kell szétkürtölni, hanem a két kormány képviselője leül, megbeszéli, mi a probléma, és megoldásra próbál jutni. Barátok vagyunk. A személyes barátaimmal sem mindig voltam azonos véleményen. Természetes, hogy vannak nézetkülönbségek országok között. De az egyetemek nagyon fontosak az Egyesült Államokban, ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni. Nagykövetjelölti jóváhagyásom hosszú folyamatában, amelynek során mintegy 25 amerikai szenátorral találkoztam, mindig a CEU volt az első felmerülő kérdés, akár republikánus, akár demokrata volt az illető. Bizonyára tudja: az amerikaiak nagyon ritkán értenek egyet mindannyian valamiben. De ebben igen. Remélem, nemcsak az Egyesült Államoknak, hanem Magyarországnak is sokat jelent az egyetem, és itt marad a CEU, mert szörnyű veszteség lenne Budapestnek és az országuknak, ha elmenne. Az ezzel kapcsolatos véleményünket nyilvánosan elmondtuk. De ez nem jelenti azt, hogy most felállva hangoztatom: önök tévednek, rosszul döntöttek! Csak elmondok egy véleményt, amelyről úgy gondolom, hogy az elnököm és a külügyminisztériumom is osztja. Amerikai egyetemről van ugyan szó, de a döntés nem a miénk.
– A meghallgatásán a szenátorok részéről hangsúlyosan került szóba az antiszemitizmus kérdése. Ön megerősítette, együtt fog működni a magyar kormánnyal ezzel a jelenséggel szemben. Hogyan?
– A meghallgatásomon büszke amerikai zsidóként határoztam meg magamat; a hangsúly az amerikain van. Továbbra is ehhez tartom magam. Antiszemitizmus mindenütt van, nemcsak itt vagy ott. Szomorúan mondom, de ez a helyzet. Az én városomban, New Yorkban is előfordul. A mértéke persze lehet különböző. Máris találkoztam a magyarországi zsidóság vezetésével, és nagy örömmel mondom, hogy az ő részükről az antiszemitizmus nem hatalmas problémaként jelent meg, amely rendkívüli módon aggasztaná őket. Alakulhatnának-e jobban is a dolgok? Nem kérdés. De soha nem lehet teljesen felszámolni az antiszemitizmust. Ám ennél sokkal fontosabb, hogy bizton állíthatom: a magyar kormány nem zsidóellenes. Sem a miniszterelnök, sem a külügyminiszter nem antiszemita, nem hirdet ilyen nézeteket semmilyen formában. Sőt mindent megtesznek a saját hatáskörükben, hogy elejét vegyék az ilyesfajta megnyilvánulásoknak. Más kérdés, hogyan vélekedik az utca embere. Szeretnék önöknél minél több emberrel találkozni, azt remélve, hogy amikor utólag visszagondolnak rám, azt mondják: „Nem is olyan rossz fickó ez. Ha ő is zsidó vallású, akkor talán rosszul vélekedtem ezekkel az emberekkel kapcsolatban.” Nemcsak a zsidósággal ápolom a kapcsolatot. Az egyik első ebédet a nagy felekezetek képviselőinek adtam a rezidencián, találkoztam Erdő Péter bíborossal, az evangélikus és a muszlim vezetőkkel is. Ők is a segítségünkre lehetnek az antiszemitizmus visszaszorításában.
– A választási kampány során vastagon felmerült politikai vádként az antiszemitizmus. Legitim-e bírálni Soros György üzletembert a tevékenységéért?
– Részt vettem egy vacsorán a washingtoni magyar nagykövetségen. Ron Dermer izraeli nagykövet ott azt mondta: Magyarország Izrael legjobb barátja. A dolgok persze mindig jobbíthatók. Ami Sorost illeti, szerencsésebb lenne, ha egy jogszabály nem az ő személyére lenne kihegyezve, hanem migrációs törvénynek vagy másnak hívnák. Értem, hogy a politikai kampány szintjén ez működött mint stratégia, de megfontolásra ajánlom, hogy el lehet mozdulni a Soros- vagy a zsidóság stigmától. Vagy amikor a miniszterelnök a keresztény hagyományokról beszél, szólhatna inkább zsidó–keresztény hagyományokról. Igaz, ezt neki még nem javasoltam, most mondom először.
– Nemrég Orbán Viktor azt mondta: a zsidó–keresztény értékrenden nyugszik Európa, illetve Magyarország.
– Örömmel hallom. Lehet, hogy nem ugyanazokat a beszédeket olvastam. Remélem, tartja ezt az irányt.
– Júliusban NATO-csúcsot tartanak. Hogyan látja a Trump-kormány Magyarországot mint szövetségest?
– Régi barátként, amely soha nem okozott szövetségesként csalódást. Bízom benne, ez fordítva is igaz.
– Meghallgatásán említette, hogy üzleti kapcsolatainkat is erősítené. Milyen területen?
– Ma találkozom az Amerikai Kereskedelmi Kamara képviselőivel, remélve, hogy lesznek javaslataik. Az üzleti világból érkezem. Abból, hogy tavaly jó évünk volt, nem fakad, hogy idén is az lesz. Mindegy, mely szektorban lépünk előre, csak jusson el Amerikába minél több magyar vállalat, minél több amerikai pedig ide. Az önök térsége és országa szerintem olyan erős lesz, hogy bölcsen teszik, akik most megvetik a lábukat.
– Engedjen meg egy személyes kérdést. Volt elődje műgyűjtő szenvedélyének hódolt nálunk. Önt mi érdekli?
– Az élet érdekel (nevet.) Egyetlen bánatom, hogy az unokám nincs itt. Szeretjük a sportokat, űzni és nézni; sajnos majdnem 80 évesen a sportolás már nem úgy megy, mint régen. De teniszezem, golfozom, gyalogolok, nézem a futball-vb-t. Szeretjük a múzeumokat is. Mindenre nagyon kíváncsiak vagyunk, szeretnénk minél több élményt szerezni Magyarországon.