Nem fogunk meghátrálni, sőt kétszeres erőbedobással folytatjuk a harcot – nyilatkozta Sarah Atayero, a Rhodes Must Fall (Rhodesnak le kell dőlnie) csoport egyik alapítója. A felbőszült diákok még hónapokkal ezelőtt kezdtek kampányba, mert szerintük az egykori brit üzletember és gyarmatosító szobra nem méltó az Oxfordi Egyetem nevéhez. Az etnikai-társadalmi esélyegyenlőség és befogadó kultúra nevében a tanulók szájuk beragasztásával és tüntetések szervezésével tiltakoztak. Sokáig úgy tűnt, hogy az egyetem szóban forgó intézménye, az Oriel College beadja a derekát, hiszen nem sokkal a mozgalom megalakulása után eltávolították Rhodes egyik emléktábláját, és leszögezték, hogy az intézmény nem osztja a politikus rasszista nézeteit. Tavaly decemberben konzultáció kezdődött, hogy a diákok megvitathassák a raszszizmus kérdését és egy emberként határozzanak a szobor sorsáról. Az eredetileg hat hónaposra tervezett folyamat hamar véget ért, a brit The Telegraph hozta nyilvánosságra, hogy az Oriel College adományozói a szoborvita miatt sorra kihátráltak az intézmény mögül, így az december végén csaknem százmillió font értékű kieséssel számolt.
A Rhodes-szobrot tehát épp a hatalmas pénzösszeg mentette meg, amely miatt eredetileg az Oriel College homlokzatára került. Cecil Rhodes 1902-ben, halálos ágyán hagyott fontmilliókat az Oriel College-ra, amelynek maga is tagja volt. A pénzből hozták létre többek között az intézmény mai épületét, illetve a Rhodes-ösztöndíjat, amely jelenleg a világ egyik legnevesebb tanulmányi programja. Az egyetem határozata, hogy a brit kolonializmus képviselőjéről emeljenek szobrot, pusztán gazdasági jellegű, ugyanis a vezetés számtalanszor hangsúlyozta: a Rhodes által képviselt értékek nem férnek össze egy modern egyetem világképével.
Rhodes a brit világbirodalom eltökélt híve volt, így támogatta a szigetország dél-afrikai gyarmati terjeszkedését, 1890-ben a fokföldi brit gyarmat kormányfője lett, majd róla nevezték el Rhodesia (ma Zimbabwe és Zambia) gyarmatot. Az üzletember és politikus egész életében egy új világrendről álmodozott, amelyben azok ellenőrzik a társadalmat, akiknek a kezében a legtöbb pénz van. Kilencven százalékuk kétkezi munkával tölti majd az életét, jobb, ha minél előbb lehetőséget adunk számukra – mondta Rhodes 1893-ban, röviddel azután, hogy megalapította a De Beers gyémántvállalatot, amely éveken belül a világ gyémánttermelésének kilencven százalékát ellenőrizte. A bányamágnás ellentétes megítéléséhez hozzájárult, hogy nyíltan hirdette az afrikai őslakosok alsóbbrendűségét, hivatali ideje alatt olyan törvényeket fogadtatott el, amelyek a bányatulajdonosoknak kedveztek, a feketéket pedig megfosztották földjeiktől.
A tiltakozó diákok szerint a szobor maradásával az Oxfordi Egyetem elárulta eddig hirdetett nézeteit. „Az Oriel College döntésével egyoldalúan visszavonta a korábban Rhodes-ról mondottakat, és bizonyította: a fekete életek nem számítanak Oxfordban” – írta Facebook-oldalán Ntokozo Qwabe, a szobor egyik ellenzője. Mary Beard egyetemi tanár és író szerint az intézmény jó döntést hozott a szobor megtartásával: „Nem gondolom, hogy Rhodes hős lenne. Sőt. De egy közterületen felállított szobor kérdése ennél összetettebb. A támogatók ellenére az Oxfordi Egyetem és intézményeinek hírneve csorbát szenvedett. Legutóbb David Cameron miniszterelnök kritizálta az etnikai esélyegyenlőségről szóló cikkében. A The Sunday Timesnak írt véleménycikkben a konzervatív politikus kifejtette: csalódott, amiért az Oxfordi Egyetem – ahol annak idején ő is tanult – 2014-ben mindössze 27 fekete jelentkezőt vett fel. Cameron szerint a szigetországnak szégyenkeznie kell az ehhez hasonló statisztikák miatt, de a példáknak egyben cselekvésre is kell ösztönözniük a kormányt.
Segítség a gyarmatoknak
Cecil Rhodes pénzalapot hozott létre, hogy abból támogassa a nem brit alattvalókat tudományos pályájuk kiteljesedésében. A Rhodes-ösztöndíjat külföldi diákok kaphatják, a pénzből pedig az oxfordi egyetemi tandíjat fizethetik ki, emellett havi juttatást kapnak szükségleteik kielégítésére. A programot 1902-ben alapította Rhodes, célja pedig egyértelműen kolonialista volt. Abban bízott, hogy a leendő oxfordi diákok magukévá teszik az ő birodalmi szemléletét, erősítik az angolszász egységet, építgetik a brit lobogó alatt élő népek közös jövőjét, teszik ezt abból a célból, hogy a világ népei között béke és harmónia köszöntsön be, természetesen brit uralom alatt. Az első három célterület Németország, az Egyesült Államok és a brit gyarmatbirodalom volt, mivel Rhodes úgy vélte, ha ez a három terület egymás szövetségeseként dolgozik, úgy könnyebben elérhető az áhított béke. Az eredeti terv sokat változott, ahogy a világ történelme sem úgy alakult, miként az alapító elképzelte. 1977-ben a brit parlament döntése alapján kaphatott ösztöndíjat elsőként nő, s 1991-ben jutott először fekete-afrikai. Rhodes ugyanis Dél-Afrikából négy, kizárólag fehéreknek fenntartott középiskolát nevezett meg, ahonnan a legkiválóbbak juthattak az ő programján keresztül Oxfordba. Az egyik fekete-afrikai Rhodes-ösztöndíjas diák, Ntokozo Qwabe kezdte meg tavaly az alapító elleni harcát. A Rhodes-ösztöndíjakat a világ egyik leghatékonyabb programjának tartják jelenleg, de eredeti célját nem sikerült elérnie. Az alapító ugyanis úgy képzelte: a végzett szakemberek az államigazgatásban fognak szerepet vállalni, ehelyett legtöbbjük megelégedett kiváló képzésével és középszintű karriert futott be a magánszférában.