Visszatérő szólam egyes uniós vezetők részéről a sorozatos merényletek után, hogy az életnek vissza kell térnie a régi kerékvágásba. Általában az a koreográfia, hogy megtörténik egy-egy újabb tragédia, amit migránshátterű személyek követnek el, majd egymást túllicitálva jelentik ki politikusok, mennyire sokkolta őket a borzalmas eset. Ezt követően megjelennek a médiabeszámolók, amelyekből többnyire keveset lehet megtudni arról, kik és hogyan követték el a véres cselekményt. Cserébe megszólaltatnak járókelőket, akik szintén elmondják, mennyire megrázta és sokkolta őket, ami történt. A következő felvonásban jelzett politikusok megható beszédeket mondanak a megemlékezéseken. Hangoztatják, hogy bár sokkolta őket az iszonyatos tragédia, ne engedjük megfélemlíteni magunkat, mert akkor a terroristák elérnék a céljukat. Közben a kamera mutatja a virágerdőt, az egymást átölelő, hüppögő fiatal párokat és a plüssállatok seregét. A riporter mondja is, hogy az emberek elhelyezték a megemlékezés virágait és mécseseit a mindenkit sokkoló, felfoghatatlan dráma helyszínén.
Aztán pár nap elteltével már azt is hangsúlyozzák az élvezetők: nem változtatnak bevándorláspolitikájukon, mert nem adhatjuk fel álmunkat a nyitott Európáról, az életnek pedig vissza kell térnie a régi kerékvágásba. Lassan egyre kevesebb hír érkezik a merényletről. Olykor közlik: már régóta figyelték az elkövetőt, akiről senki sem gondolta volna, mivel udvariasan köszönt a szomszédoknak és csendesen élt. Igaz, kitudódik az is, hogy komplett fegyverraktárat, bombagyárat tartott a lakásán, ám a rendőri szervek már nyomoznak az ügyben. Megint eltelik egy-két hónap, pár hét, mígnem ismét kegyetlen terrorakció történik valahol. A fenti forgatókönyv pedig ismétlődik sokkolásostól, megdöbbenésestől, plüssmackóstól, mécsesestől. Da capo al fine. Elejétől a végéig.
Legutóbb Manchesterben döbbent meg mindenki, hogy egy megfigyelt, számontartott terrorista – minő meglepetés – terrorcselekményt követett el, főleg gyermekek ellen. Az EU katasztrófa-elitje persze újólag értetlenül állt a történtek előtt és alig talált szavakat. Angela Merkel úgy fogalmazott: megrázták a gyilkos merényletről szóló hírek. A német kancellárt még a sokadik terrorista gaztett is úgy tudja meglepni, mintha először történne szadista tömegmészárlás.
Ezen a trendi sápítozáson módosított egy keveset a manchesteri polgármester. Andy Burnham úgy nyilatkozott: a város csak valamennyire tér vissza a normális kerékvágásba, mert az egész még mindig az eszükben jár. Talán ráérzett, hogy abba az abnormálisan hányaveti kerékvágásba nem szabad sehol sem visszatérni Európában. Már ha nem az a cél, hogy az új baloldali francia államfő cinikus mondása valóra váljon, miszerint a terrorizmussal együtt kell élni.
