- Az USA elnökének szaúdi látogatását elemezte egy amerikai portál
- Rijád és Washington dollármilliárdos üzleteket kötött
- A terrorizmus elleni harcról szóló nyilatkozatok ellentmondásosnak tűnnek a vahabita Szaúd-Arábiában
A cikk azzal kezdődik, hogy éles kontrasztot teremtett Donald Trump amerikai elnök közel-keleti útja, ahol a terror elleni küzdelemről beszélt, és a manchesteri öngyilkos bombatámadás egyidejűsége.
Az írás második bekezdése: „Itt kifejezetten felmerül a kérdés, vajon melyik bolygón lehetne Iránt hihetően azzal vádolni, hogy a terrorizmust támogatja, míg Szaúd-Arábiát a terrorizmus elleni harc gyakorlati partnerének tekinteni?”
A válasz: a mi bolygónkon. Azon, amelyen Trump elmondhatja mindazt, amit Rijádban mondott a terrorizmus elleni közös küzdelemről, letérve a valóság talajáról a fantázia világába menekülve és mindezt teljesen alárendelve nem a biztonságnak, hanem az amerikai üzleti érdekeknek.
De felmerül az a kérdés is, vajon hogyan lehet elhinni, hogy az Egyesült Államokon kívül az Egyesült Királyságban vagy Franciaországban is józan emberek folyamatosan legitimizálni akarják a szaúdi rezsimet, amely a középkori vahabita vallási doktrínán alapul?
Azon doktrínáról van szó, amely szinte megkülönböztethetetlen az Iszlám Állam és a szíriai al-Nuszra Front középkori vallási szélsőségességétől és fanatizmusától? A válasz sajnos egyszerű: meg kell nézni, hogy az említett országok milyen gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn Szaúd-Arábiával.
Washington Szaúd-Arábiával Trump látogatása alkalmával 110 milliárd dolláros azonnali, és 350 milliárd dolláros, 10 évre szóló fegyverszállítási szerződést kötött. Ez pontosan mindaz az ösztönzés, ami miatt az amerikai politikai és média establishment másfelé néz, amikor e királyságban rendszeresen olyan barbár büntetésekre kerül sor, mint a nyilvános lefejezés, keresztre feszítés vagy szemkitolás.
Egyszerűen a szemünknek nem tudtunk hinni, amikor Szalman szaúdi király Trump elnök mellett állt és ott a szíriai káoszról lamentáltak.
Főként akkor nem, amikor köztudott az a tény, hogy a szaúdiak milyen szerepet játszottak a szíriai mészárlásban résztvevő csoportok anyagi, pénzügyi, ideológiai és vallási támogatásában.
biztonság és a stabilitás vagy a gazdasági és geopolitikai előnyök
Vannak idők, folytatódik a cikk, amikor az igazság már nem elég, és amikor már csak a teljesen lemeztelenített igazságnak van értelme. A manchesteri támadás után – amelyben 22 embert öltek meg és hatvanan sérültek meg – nem kerülhetjük el a következtetést, hogy a nyugati közel-keleti külpolitikát sem elvek, sem a racionalitás nem vezérli, már ami e politikának a terrorizmushoz kapcsolódó részét illeti.
E politikát egy ötvözetlen képmutatás hajtja, mégpedig olyan mértékben, hogy a szíriai mészárlások felelőseit még hat év után is egyes helyeken lázadóknak és szabadságharcosoknak nevezik, miközben azokat, akik ugyanazt teszik Manchesterben, Párizsban vagy Brüsszelben, akkor változatlanul terroristáknak nevezik őket. Miközben Irán, Oroszország és Szíria kormányát démonizálják, térdet hajtva a terrorizmust támogató szaúdi, katari és kuvaiti kormányok előtt.
Végső soron választani kell a biztonság és a stabilitás vagy a gazdasági és geopolitikai előnyök között.
És az emberi jogok, valamint a demokrácia zászlaja éppen azért veszített élénk színükből az elmúlt években, mert rossz választás történt.
Opportunizmussal kötötték meg a fausti paktumot.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni: a Nyugat nem folytathatja országok lerohanását és megszállását úgy, hogy az következmények nélkül marad. Amikor pedig a következmények saját polgáraink lemészárlásához és megcsonkításához vezetnek, csak hányingert tud okozni, amikor politikusaink ugyanazon kliséket ismétlik a terror elleni harc szükségességét hangoztatva, zárul a cikk.