A vád szerint a jogi kar nem alkalmazta a tartományi parlament által 2015. április 8-án elfogadott döntést, amely szerint a nemzeti kisebbségeknek joguk van anyanyelvükön felvételizni a tartományi felsőoktatási intézményekben. Az ügy nem oldódott meg, s egyelőre nem is látszik a végkifejlete. A diákszervezet képviselői szerint ezzel a jogi kar több nemzetközi jogszabályt és szerbiai előírást is megsértett, miközben hátrányoson megkülönböztette a magyar nemzeti kisebbséghez tartozó felvételizőket.
Idén, a júniusi felvételi időszakban újra nem tették lehetővé a vajdasági kisebbségeknek, hogy anyanyelvükön tölthessék ki a teszteket. Pedig az újvidéki legfelsőbb bíróság még áprilisban meghozta nem jogerős, ám kötelező érvényű határozatát, amely szerint a karnak a kisebbségek nyelvén is meg kell szerveznie a felvételi vizsgát. A jogi kar viszont arra hivatkozott, hogy időközben fellebbeztek az ügyben, és az újvidéki legfelsőbb bíróság pedig megsemmisítette a korábbi határozatot.
Az eset ellenére nem tekinthető rossznak a vajdasági magyarok nyelvhasználati lehetősége. A Vajdaság területén harminc óvodában, nyolcvan általános iskolában, valamint negyven középiskolában zajlik magyar nyelvű oktatás. A hatályos felsőoktatási törvény garantálja a hallgatók egyetemi oktatáshoz való jogát a nemzeti kisebbségi nyelven, pontosabban nem zárja ki a magyar nyelvű vizsgáztatást, tanulmányok folytatását, szakdolgozatok vagy doktori értekezések megvédését. A törvény szerint azonban ezt minden felsőoktatási intézménynek külön kell szabályoznia.
Az egyetemek és más felsőoktatási intézmények autonómiájára tekintettel nincsenek lefektetve pontosabb kritériumok, amelyek alapján az intézmény köteles lenne alapszabályában rögzíteni a nemzeti kisebbségi nyelvű oktatás valamely formáját. Az újvidéki bölcsészettudományi karon, a szabadkai székhelyű magyar tannyelvű tanítóképző karon és a szintén szabadkai műszaki főiskolán kívül nincs másik, teljes egészében magyar nyelven oktató állami kar Szerbiában.
A Vajdaság területén szinte valamennyi karon megszervezik a magyar nyelvű írásbeli és szóbeli felvételiket, majd az oktatás szerb nyelven zajlik, de a más nemzetiségű hallgatóktól nem kérnek nyelvvizsgát. Nagyon sok magyar anyanyelvű vajdasági fiatal azért nem iratkozik szerbiai felsőoktatási intézményekbe, mert ha a mindennapi kommunikáció szintjén ismeri is a szerb nyelvet, az egyetemi szintű oktatásban használatos szaknyelvvel már gyakran csak nehézkesen boldogulnak. A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) ingyenes felkészítő tanfolyamokkal próbál ebben segíteni.
Ami a hivatalos nyelvhasználatot illeti, Szerbiában a törvényes keretek lehetővé teszik, hogy azokban az önkormányzatokban, ahol egy nemzeti kisebbség részaránya eléri a 15 százalékot, annak nyelve is hivatalos használatban legyen. Vajdaság negyvenöt önkormányzata közül a magyar nyelv harmincban hivatalos nyelvnek számít. Ezekben az önkormányzatokban minden feliratnak, táblának, közlekedési jelnek kétnyelvűnek kellene lennie.
Emellett a hatóságoknak biztosítani kell a szóbeli és írásbeli kommunikációt magyar nyelven is, a közokiratokat pedig kérésre magyarul is ki kellene állítani. A jónak mondható törvényes keretek ellenére a magyar (és más kisebbségi hivatalos nyelvek) használata a gyakorlatban esetenként nehézkes és gyakran következetlen.
Számos diák nem tud magas szinten szerbül
Az is megállapítható, hogy utóbbi években jónéhány területen sikerült javítani a kisebbségi nyelvek hivatalos használatának gyakorlatát. Az MNT tevékenysége ehhez jelentősen hozzájárult. Javult például a jogszabályok tiszteletben tartása a közfeliratok elhelyezésekor, a hivatalos pecséteknél, valamint a kétnyelvű közokiratok kiadásakor. Több száz többnyelvű helységnévtáblát, utcanévtáblát, cégtáblát helyeztek ki. Évente tízezres nagyságrendben állítanak ki a hatóságok kétnyelvű anyakönyvi kivonatokat, személyi igazolványokat és más hatósági igazolásokat.
Nagy előrelépésnek tekinthető a Szerb Haladó Párt és a VMSZ koalíciós szerződésében a részarányos foglakoztatásra vonatkozó rész is, mely szerint az állami szervekben történő leépítések és munkaerő-felvétel folyamatában figyelembe kell venni a lakosság nemzeti összetételét, a kisebbségek megfelelő arányát és a beszélt nyelveket. A végrehajtók és helyetteseik, továbbá a közjegyzők kinevezésekor figyelembe kell venni a lakossági arányokat.
A nemzeti kisebbséghez tartozók megfelelő képviseletét, valamint azoknak a nyelveknek az ismeretét – a kisebbségi nyelvekét is –, amelyek hivatalos használatban vannak. Ez valóban előlepésnek tekinthető, jogilag azonban a helyzet így is elég bonyolult. Szerbia alkotmánya szerint ugyanis az ország polgárainak nem kötelező a nemzeti hovatartozásukról nyilatkozni.
A gyakorlat azt mutatja, hogy részarányos foglalkoztatást ennek tükrében esetenként a származás, nemzeti hovatartozás helyett a nyelvtudáshoz kötik.
A jogi szabályozás, a törvényes keretek lényegében adottak ahhoz, hogy a vajdasági magyarok használhassák anyanyelvüket Szerbiában.
A tapasztalat azonban azt mutatja, nagyon sok minden függ attól, hogy a gyakorlatban mennyire sikerül mindennek érvényt szerezni.
