Ezek után az ukrán diplomácia vezetője és az országos rendőrfőkapitány azt állítja: teljesen urai a helyzetnek, Budapest javaslatával ellentétben itt semmi szükség az EBESZ állandó megfigyelői missziójára. Sőt a helyi magyarság egyre nyilvánvalóbb és érezhetőbb fenyegetettsége ellenére Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter még magyar kollégáját figyelmezteti, hogy senki sem beszélhet országával olyan hangnemben, ahogyan azt Szijjártó Péter teszi.
Merthogy a magyar külügyi tárca vezetője a beregszászi kocsirongálásokra reagálva visszataszítónak nevezte az ismételt kárpátaljai magyarellenes támadást, és kijelentette: elfogadhatatlan, hogy a magyaroknak félelemben kell élniük a szülőföldjükön, Kárpátalján. Szijjártó Péter ismételten felszólította az ukrán hatóságokat, hogy védjék meg a magyar embereket a szélsőséges erők támadásaitól, és újra szóba hozta az EBESZ-megfigyelők kárpátaljai állomásoztatásának szükségszerűségét.
Cinikus válaszában Klimkin annyit írt közösségi posztjában, hogy a valós veszélyforrás Oroszországban található, és megerősítette a hivatalos ukrán álláspontot, miszerint minden magyarellenes provokáció mögött az orosz titkosszolgálatok állnak. A saját felelősségükről egy szót sem ejtett.
Azt ugyanis senki nem hajlandó beismerni Kijevben, hogy a nyíltan kisebbségellenes lépések – az oktatási törvény elfogadása, a megengedő nyelvtörvény eltörlése, a helyébe szánt új tervezetek tiltó tartalma, a kettős állampolgárság tervezett büntetése – bátorítólag hatnak a szaporodóban lévő szélsőségesen nacionalista csoportosulásokra. Ehelyett egyesek arról írnak, hogy inkább a magyar miniszterelnök és az orosz államfő kifejezetten jó kapcsolatát kell felvetni a dolgok hátterében.
Az ukrán politika látszólag úgy döntött, megpróbál ellenséget kreálni Magyarországból. Ezt nagyon rosszul teszi – figyelmeztetett március 15-i beszédében Tilki Attila fideszes országgyűlési képviselő a két kárpátaljai külképviselet közös ünnepi rendezvényén, valamint Bacskai József, a külügyi tárca helyettes államtitkára, korábbi beregszászi és ungvári főkonzul. Utóbbi tételesen is felsorolta, hogy az elmúlt években Magyarország milyen politikai, erkölcsi és konkrét anyagi támogatásban részesítette Ukrajnát és Kárpátalját. Hangsúlyozta: ezért is érthetetlenek a barátságtalan kijevi válaszlépések. Az idei március 15-i ungvári megemlékezés kapcsán szomorúan kell megemlíteni, hogy korábban soha nem látott karhatalmi biztosítás mellett került rá sor.
Ami pedig a hétvégi nacionalista masírozást illeti, szerencsére ez most atrocitások nélkül zajlott le. Ezúttal nem lehetett hallani magyarellenes kirohanásokat, nem úgy, mint pár éve, amikor a felvonulók azt kiabálták: „Késhegyre a magyarokkal!” Az egyik helyi ukrán civil aktivista megpróbálta bírósági úton megakadályozni a vonulást, de nem sikerült. Ellenben a maszkos ultranacionalisták a megyei rendőrség közvetlen közelében támadtak rá bosszúból és törték el az orrát. Sokat sejtető, hogy szombat délután a felvonulás idejére Ungvárra érkezett az országos rendőrfőkapitány, aki megerősítette: urai a helyzetnek, a régióban igenis stabilitás és biztonság uralkodik. Szerhij Knyazev arra viszont nem tért ki, hogy miként fordulhat elő az, hogy a radikálisok esténként csoportokba verődve Ungvár utcáin járőröznek, sőt igazoltatnak is, gyakorlatilag a rendőrség szerepét átvállalva.
Általuk elkövetett bántalmazásokról is jöttek már hírek. Gépfegyvereket mázolnak a szervezetük nevének kíséretében a történelmi belváros épületeire. És hogy teljes legyen a kép, a Beregszászon történteket – magyar rendszámú autók szélvédőit törték be ismeretlenek – csupán huliganizmusként kezeli a megyei rendőrség, ugyanis nem látnak semmi gyanúsat abban, hogy kizárólag magyar autókban esett kár, a mellettük parkoló ukrán rendszámú járművek egytől egyig sértetlenek maradtak.