Az Európai Űrügynökség (ESA) és az orosz Roszkoszmosz közös ExoMars 2016 programja március 14-én kezdődött – Bajkonurból egy Proton hordozórakétával indították útjára a két összekapcsolt egységet. A Mars most mintegy 170 millió kilométer távolságban van a Földtől, ekkora utat a fénysebességgel haladó rádiójelek mintegy tíz perc alatt tesznek meg. Ezt a távot hét hónap alatt tudta le az európai űreszköz.
A közel 600 kg-os Schiaparelli az első európai műszer, amely épségben elér(het)te a Mars felszínét. Korábban (még 2003 végén) a Beagle-2 próbálkozott ugyanezzel, de a Mars Express keringő egységről való leválása után nem adott életjelet. A Schiaparelli landolását hővédőpajzs segítségével végrehajtott fékezés, két ejtőernyő és végül rakéták segítették. Ez utóbbi fékezőrendszer a tervek szerint közel egy méter magasságban leállt, az eszköz onnan szabadeséssel zuhant, az ütközést lökéscsillapító szerkezet tompította. A TGO szonda is tegnap állt Mars körüli pályára – a remények szerint legalább hét éven át vizsgálja majd a bolygó légkörét, például metán, vízgőz, és más, kis koncentrációban jelen levő összetevők után kutatva. A háromtonnás eszköz energiáját 20 négyzetméteres napelemtábla biztosítja.
A Mars légkörébe lépő Schiaparelli a Meridiani-síkság területén ereszkedett le. Nem messze attól a krátertől, amelynek környékén a NASA Opportunity marsjárója is landolt tizenhárom éve. Az sem kizárt, hogy a még mindig aktív Opportunity megfigyeli az érkezést, de a siker nem garantált. Ebben az évszakban ugyanis hatalmas porviharok tombolnak a környéken, korábban nem is mertek ilyen körülmények között leszállni a Marson. Ugyanakkor ilyen helyzetben kifejezetten izgalmas meteorológiai mérésekre nyílik lehetőség, emellett a mágneses tér jellemzőit elemzi az európai eszköz. A nem túl bonyolult tudományos programból kitűnik, hogy ebben az esetben nem a mérés volt a fő cél, hanem annak bizonyítása, hogy az ESA is képes a marsi landolásra. A 2,4 méter átmérőjű Schiaparelli legfeljebb nyolc napig üzemel – ugyanis nincs napeleme és más energiatermelő berendezése, így addig működik, amíg akkumulátorai bírják.
Megszokhattuk, hogy magyarok is feltűnnek az európai űreszközök építésénél. Ebben az esetben a keringő egység egyik műszerének elkészítésében játszottak szerepet. Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontban működő SGF Kft. mérnökei a berni egyetem szakembereivel egy detektor fedélzeti szoftverét fejlesztették. Mindössze tíz hónap alatt végeztek a feladattal. Az első képeket – ha sikeres a leszállás – ma délelőtt teszik közzé az ESA központjában.