Elnöki hivatalának kezdete óta nem produkált ilyen alacsony népszerűségi mutatókat Emmanuel Macron. A francia elnököt jelenleg az állampolgárok 29 százaléka támogatja, derült ki az Ifor francia közvélemény-kutató friss elemzéséből, amely arra is rávilágított: szeptemberben még a franciák 34 százaléka vélekedett pozitívan az államfőről, két hónapja pedig ugyanez az arány 39 százalék volt.
A Kantar-Sofres-Onepoint kutatóintézet alig egy hete szintén Macron tovaszálló népszerűségéről tájékoztatott: szerintük a polgárok mindössze 19 százaléka tartja jó elnöknek a politikust. A felmérések már csak amiatt is vészjóslók, mert Macron elődei elnökségüknek ezen szakaszában hasonló népszerűséggel bírtak (a jobboldali Nicolas Sarkozyt 34 százalék, míg a szocialista Francois Hollande-ot 23 százalék támogatta), hivatali idejük végére pedig egészen ellenszenvessé váltak a franciák szemében: 2016 végére Hollande addig példátlan, mindössze négyszázalékos támogatottságot bírt felmutatni.
Szakértők szerint valószínűsíthető: közel másfél év kellett ahhoz, hogy elmúljon a Macron-varázs, és a centrista reformer imázsát egy belföldön és külföldön egyaránt végeláthatatlan harcot folytató politikus képe váltsa fel. Franciaország elnökének megítélésén az utóbbi hónapok kisebb-nagyobb botrányai sem segítettek: júliusban az egyik testőre bántalmazott francia tüntetőket, múlt hónapban pedig Nicolas Hulot környezetvédelmi miniszter – a párizsi kormány egyik legnépszerűbb tagja – politikai elégedetlenség miatt mondott le.
A francia sajtó ugyancsak Macron gyengülését látja Gérard Collomb belügyminiszter bejelentésében, miszerint az elnökhöz híresen lojális tárcavezető az európai parlamenti választások után inkább távozik a kormányból, és megpróbál visszatérni Lyon polgármesteri székébe. Ha a politikai feszültségek nem lennének elég nyilvánvalók, Macron ellentmondást nem tűrő, sok helyen csak gőgösnek bélyegzett stílusa is egyre nagyobb visszhangot kap: az államfő nemrég egy munkanélküli férfinak kötötte nyilvánosan az orrára, hogy játszi könnyedséggel állást tudna találni, de feltehetőleg nem próbálkozik elég keményen.
A tények mégsem Macront igazolják. – Az elnök számára a legnagyobb kihívást továbbra is a gazdaság jelenti, ugyanis a fellendítést célzó reformjai egyelőre nem értek el nagyobb hatást, és a munkanélküliségi mutatókat sem sikerült lefaragni – írta elemzésében az AFP hírügynökség, arra emlékeztetve: Macron egykori bankárként épp a francia gazdaság modernizálásának tervével vitt véghez sikeres választási kampányt.
Közben a francia vállalkozók szövetségének (Medef) elnöke is óva intette a szerinte túlköltekező Macront. A júliusban kinevezett Geoffroy Roux de Bézieux tegnap a Financial Times hasábjain arról beszélt: a francia állami kiadások a GDP több mint 56 százalékára rúgnak, ami a legmagasabb érték az egész unióban: „A költekezés egy kemény drog, amit szép lassan fel kell adni. Sajnos Macron elnök eddig nem tett eleget utóbbi érdekében.”
A szakember szerint annak érdekében, hogy Franciaország tartani tudja magát az EU költségvetési hiányra vonatkozó, háromszázalékos szabályához, Párizs adóreformjainak szükségszerűen kiadáscsökkentéssel kell járniuk. Macron az elnöki kampányban erre egyértelműen ígéretet tett, és hatvan-milliárd eurós tartalékot, illetve GDP-arányosan 52 százalékos kiadást helyezett kilátásba.
Az ígéretek teljesítésének elmaradása az elnök ENSZ-közgyűlés előtti felszólalására is rányomja a bélyegét. Ahogy a Bloomberg írta: „Az egy évvel ezelőtti, közös történelemalkotásra és együttműködésre sarkalló beszéde óta Macron népszerűsége megcsappant, az államfő csupa csalódott uniós szövetségest lát maga körül, és a Donald Trumppal kötött furcsa barátsága sem akadályozta meg, hogy az amerikai elnök hátrányos helyzetbe hozza Európát.”