Ahány ház, annyi szokás, persze a médiumoknál is. Így abban, hogy mit emelnek ki Emmanuel Macron francia elnöknek hétfőn, a versailles-i kastélyban a törvényhozás, a kongresszus két háza, a nemzetgyűlés és a szenátus együttes ülésén elmondott másfél órás beszédéből.
A fenti címben elhangzott mondat totális plágium, ugyanis a vezető francia lap emelte ki ezt e beszédről írt részletesebb beszámolójában, annak ezt a címet adva: „A kongresszus előtt Emmanuel Macron arra hívja fel a franciák figyelmét, hogy újítsák fel a ’hódítás szellemét’.
Miután ez a mondat nem szerepel a Magyar Távirati Iroda tegnap kora esti párizsi tudósításában és így médiumainkban sem, megér egy misét közelebbről megismerkedni az említett Le Monde beszámoló néhány, általa fontosabbnak tartott mondataival is.
Mielőtt azonban ebbe belefognánk, gondoljuk el, mi lenne, ha Orbán Viktor holnap felállna a pulpitusra és felszólítana a „hódítás szellemének” felújítására.
A Sztálin-orgonák megszólalását az ellenzék kezdené. Gyurcsánytól Fodoron át Szélig a magyar miniszterelnököt azonnal lemondásra szólítanák fel, mert ilyen nyíltan revizionista politikával egy mai Európai Unióban nem lehet fellépni.
Őket követnék az egyszólamú, a hazai ügyekben minden esetben az itteni ellenzéki kottából játszó, velük szövetséges nyugati média elsöprő sorozatlövései. Lenne itt második világháború és mindaz, ami ilyenkor lenni szokott. Bolgár úr betelefonálói a „könyörgöm, lehet ennél lejjebb?” sikoltással longamétáznának a halálra ítélt Klubrádióban.
Majd bekéretnék a bukaresti, illetve a pozsonyi magyar nagykövetet és közölnék velük, az, aki Trianont nem tekinti lezártnak, háborúpárti, ami tolerálhatatlan és az sutba dobja az Európai Unió alapértékeit. Ez így folytatódna hónapokig.
És mi van Macron kijelentése nyomán? Az, hogy a külföldi sajtó kínosan kerüli a vezető francia lap által a beszédből kulcsfontosságúként kiemelt buzdítást. Mert elvégre Nyugaton sajtószabadság van, ugye?
E macroni mondatról így számol be a tudósítás vonatkozó része:
„Amit tőlünk követel a nép, az a hódítás szellemének felújítása (…), hogy békében legyen saját magával”, magyarázta az államfő, aki véget akar vetni a két elődje, Nicolas Sarkozy és Francois Hollande öt-öt éves mandátuma alatti „valóság tagadásának” és „szakítani akar a mozdulatlanság éveivel és a nyugtalanság éveivel”.
E mondatokat a lap kommentárja úgy jellemzi, hogy Macron megújítja kampánygyűlésein elhangzott messianisztikus hangsúlyait.
Nekünk és a lengyeleknek így különösen jó tudni, hogy a francia nép hódítói szenvedélyét felújítani akaró francia államfő még Messiásnak is gondolja magát, hiszen nem egyszer pécézte ki Magyarországot és Lengyelországot, amely országokat majd szerinte meg kell tanítani kesztyűben dudálni. Lehetőleg úgy, hogy abból a Le Gant és egyéb francia kesztyűgyártóknak minél nagyobb haszna származzon.
Igazán kár, hogy lapunknak nincs annyi pénze, mint Sorosnak, mert azonnal felültetnénk egyik emberünket egy Algírba menő járatra, hogy tegyen egy hangrögzítős sétát. Egyenesen Algéria fővárosának a Földközi-tengerre néző, képeskönyv szépségű kilátást nyújtó dombtetőjére, ahol ott ál egy ikonikus emlékmű. A 100 méter magasságú mártírok emlékművét, a Makam Esahidot 1982-ben emelték annak a másfél millió algériainak az emlékére, akiket a francia népirtó gyarmatosítók öltek halomra – a szabadság, egyenlőség és testvériség jegyében – az 1954 és 1962 között az ország szabadságáért folytatott algériai háborúban. Akkor, amikor az ország összlakossága 8 millió volt.
Képzeletbeli tudósítónk azután odasétálna egy, a meghatottságtól épp a múzeum lépcsőjén térdre hullott látogatóhoz és megkérdezné tőle, mit szól Macron elnök azon felszólításához, hogy a francia nép újítsa fel a hódítás szellemét.
A következményeket pedig azért nem érdemes ideírni, mert az csak „A csak erős idegzetűeknek” figyelmeztetéssel lenne leírható, márpedig ennél napjainkban unalmasabb klisére nehéz bukkanni.