Pontosan harminc évvel ezelőtt, 1987. november 15-én a Steagul Rosu (Vörös Zászló) teherautógyárból indult tömeg megrohamozta a megyei pártközpontot, összezúzta a hatalom jelképeit. A felkelést kirobbantó ok az amúgy is késve érkező fizetések csökkentése miatti felháborodás volt.
A Magyar Idők megkereste Gyerkó Györgyöt, aki huszonhat évesen, fiatal munkásként került az események középpontjába. – Ha akkor szóba állnak velünk, meghallgatják elégedetlenségeinket, nem fajult volna el a helyzet – mesélte a brassói férfi. Elmondása szerint az utcára vonult tömeg gyorsan kommunistaellenes, illetve Ceausescu lemondását követelő jelszavak skandálásába kezdett. A tömeghez csatlakoztak munkások a traktorgyárból és a Hidromecanica vállalattól, de diákok és más brassóiak is a tiltakozók mellé álltak. Miután behatoltak a kommunista pártközpont épületébe, néhányan megverték az ott tartózkodó tisztviselőket, köztük az akkori néptanács elnökét.
Ezrek követelték az utcán Ceausescu diktátor távozását
A megmozdulást az esti órákban a Securitate és a hadsereg egységei szétverték. Mintegy négyszáz tüntetőt letartóztattak, sokakat Bukarestbe vittek kivizsgálásra. – Huliganizmus volt a vád, vertek minket a legkülönbözőbb módokon – emlékezik vissza Gyerkó György, akit végül két és fél év kényszermunkára ítéltek. Craiovára vitték, ott töltötte le a büntetését majdnem teljes egészében. Bár a városban szabadon mozoghatott, a települést nem hagyhatta el, és mindvégig éreztették vele, hogy kisebbségi, magyar.
Rendre a legalantasabb munkákat kapta. A ma ötvenhat éves brassói férfi határozott nemmel válaszolt a kérdésre, miszerint ugyanazt tenné-e, ha visszaforgathatná az idő kerekét. – Sok helyen azok vannak pozíciókba, akik annak idején minket kínoztak, nyomorgattak. Nem elismerést várunk, de legalább vegyenek emberszámba, amikor el akarjuk mondani a véleményünket – mondta Gyerkó.
Az 1989-es romániai rendszerváltást követően a lázadás elfojtói, a verőlegények megúszták büntetés nélkül. Mint arra a Maszol hírportál egy korábbi írásában emlékeztet, 1990 után Gheorghe Robu akkori román főügyész Brassóba utazott, és azt közölte az áldozatokkal, hogy megtalálta a tetteseket, akik egyébként a frissen megalakult Román Hírszerző Szolgálatban, a hadseregben és a belügyminisztériumban dolgoztak. Nevüket elmondása szerint ismertette a három intézmény vezetőivel. Robu főügyész azonban rövid idő múlva meghalt, a brassói dossziénak pedig nyoma veszett. Gyerkó György azt közölte lapunkkal, hogy júliusban őt – és több más brassói meghurcoltat – tanúként hallgatta meg a bukaresti ügyészség, amely vizsgálatot kezdeményezett a harminc évvel ezelőtti események tisztázásáért.
