– Martin Schulz távozása hogyan befolyásolja az erőviszonyokat az uniós intézmények között? Kritikusok szerint az Európai Parlament elnöke előszeretettel egyeztetett a színfalak mögött az Európai Bizottság első emberével, Jean-Claude Junckerrel. Ön mit tapasztalt ebből?
– Elég jó személyes kapcsolatot ápolok Martin Schulzcal, ennek ellenére mindig világos volt számomra, hogy egyfajta miniszterelnöki szerepet tölt be Jean- Claude Juncker elnöki hatáskörei mellett. Valóban létezik egy színfalak mögötti koalíció, amelynek vezetői előre egyeztetnek a kontinenst érintő kulcsfontosságú döntésekről. Azt gondolom, hogy az Európai Parlament döntéseit az intézmény 751 képviselőjének kellene meghoznia, nem pedig néhány, az alapító államokból származó politikusnak. Ez a jelenség sokat ártott az EP hírnevének az utóbbi években.
– Schulz a távozása bejelentésekor azt állította, hogy továbbra is elkötelezett marad az európai integráció iránt. Mennyire hiteles ez a kijelentés annak fényében, hogy egy válságok sújtotta Európai Uniót hagy ott egy kedvezőbb németországi pozícióért?
– Szeretett volna harmadszor is az EP elnöki székébe kerülni, de nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Néppárt (EPP) nem támogatná a mandátumát. Miután egyszer már kicsúszott a kezéből az Európai Bizottság elnöki pozíciója, nem engedhette meg magának az újabb veszteséget. Távozott, mielőtt amúgy is mennie kellett volna. Az egyik német képviselőtársam fogalmazta meg frappánsan: a jó hír, hogy Martin Schulz elhagyja Brüsszelt. A rossz hír, hogy mindezt Németországért teszi.
– A migrációs válság során Magyarországot sok kritika érte az Európai Parlament részéről. Változik ez Schulz távozásával? Van rá esély, hogy más lesz a velünk szemben megütött hangnem?
– Remélem, mert csak úgy juthatunk túl a migrációs válságon, ha mindannyian együtt dolgozunk. A 2015-ös év elején még inkább a jó szándék és hajlandóság jellemezte az unió vezetését, mindenki tenni akart azért, hogy ne vesszenek többen a Földközi-tengerbe. Aztán Angela Merkel mindenkit meghívott a kontinensre, függetlenül attól, hogy az illető gazdasági bevándorló vagy ténylegesen menekült. Ekkor váltunk teljesen megosztottá, az egyik oldalon azok álltak, akik mindenkit beengedtek volna, velük szemben pedig azok, akik bezárták volna a kontinens kapuit. Abban az időben az én képviselőcsoportom volt az egyetlen, amelyik a külső határok fokozott védelmét, az alapos átvilágítást és szükség esetén a kitoloncolást szorgalmazta. Ennek ellenére sok uniós ország megengedte, sőt ösztönözte az újabb bevándorlási hullámot. Azok, akik ezzel nem értettek egyet, bevándorlóellenesnek lettek bélyegezve.
– Ön a Brexit mellett kampányolt a brit népszavazás előtt. A kilépéspártiak győzelme ellenére 2019-ig az Európai Parlamentben dolgozik tovább. Van ennek értelme?
– Nem volt könnyű döntés felkarolni a Brexitet, és mindig próbáltam világossá tenni, hogy a kilépéssel nem fordítunk hátat a kontinensnek, sokkal inkább globálisan akarunk gondolkozni. Jelen pillanatban az Egyesült Királyság hivatalosan még nem jelezte a kilépési szándékát, szóval sok a tárgyalások előtti egyeztetés. Rangidős brit EP-politikusként próbálom folyamatosan közvetíteni a brüsszeli hangulatot Londonban, és segítek, hogy a majdani tárgyalások minél zökkenőmentesebben folyjanak. Arra is hangsúlyt fektetek, hogy tisztába tegyem a többi képviselőnek és az uniós tagállamok minisztereinek a rengeteg információt, amit a brit sajtóban olvasnak. Az ECR-frakció vezetőjeként 17 másik nemzetet is képviselek, amelyek továbbra is EU-tagok maradnak majd, és úgy érzik, most jött el a reformok, a decentralizáció és az üzleti életben alkalmazott józan ész ideje. Britként nem az unió végét akarom látni, hanem hogy Brüsszel csupa gyakorlatias módon segíti az európai állampolgárokat, például munkahelyteremtéssel, a magasabb életszínvonal biztosításával vagy a biztonság érzetével. Erre van szükség, nem pedig ingyenes vonatjegyre a 18 éveseknek, ahogy azt az Európai Néppárt kezdeményezte.
– Maradhat a brit kilépés 2019-es időpontja? Theresa May miniszterelnök tudja majd tartani a körvonalazott Brexit-menetrendet? Miben tud segíteni az Európai Parlament?
– A kormányfő március végéig aktiválni akarja a kilépést szabályozó 50. cikkelyt, de ennél kicsit bonyolultabb a helyzet, mert az Egyesült Királyságnak nincs írott alkotmánya, és jelen pillanatban is bírósági kérdés tárgya, hogy a parlament megkérdezése nélkül elindíthatja-e Theresa May a Brexitet.
A miniszterelnök asszonyt egyébként nagyon jó tárgyalófélnek tartom, és bár rengeteg munka vár ránk a tárgyalásokra szánt két évben, szerintem a végén mindenki jól jár majd. Az EP úgy segítheti a folyamatot, hogy mindvégig következetes módon lép fel. Tisztában vagyok vele, hogy sok kollégám dühös a brit döntés miatt, ugyanakkor remélem, hogy nem próbálnak majd megbüntetni bennünket. Nagy-Britannia elvégre mindig európai ország marad, és úgy gondolom, hogy ennyi geopolitikai kihívás közepette egyik fél sem engedheti meg magának a fájdalmas szakítást.
– A Brexit egyik legfontosabb kérdése, hogy mi történik majd a szigetországban élő és dolgozó uniós állampolgárok jogaival. Mit gondol, itt is sikerül kölcsönösen előnyös alkut kötni?
– Először is leszögezném, hogy Londonból származom, ahová az édesapám bevándorlóként érkezett az ötvenes években. Ez a világ egyik leginkább kozmopolita városa, de a nyitottság és tolerancia egész Nagy-Britanniát jellemzi. Vegyük például a lengyeleket, akik már a XVII. század óta jelen vannak Londonban. Vagy akár a magyarok, akik szintén ezrével költöztek a szigetországba a második világháború és az 1956-os forradalom után. Mindez úgy történt, hogy nem is létezett Európai Unió. Biztos vagyok benne, hogy a magyarok továbbra is jöhetnek látogatóba, dolgozni vagy tanulni az Egyesült Királyságba, de ezzel egy időben olyan megállapodásra van szükségünk, amely hasonló jogokkal ruházza fel az Európába vágyó briteket. Sajnálatos módon Donald Tusk arról tájékoztatott, hogy a tárgyalássorozat végéig nem tud garanciát adni az EU-tagállamokban élő britek jogaira vonatkozóan.