A Sargentini-jelentés hátterében egy olyan radikális ideológia húzódik meg, amelyet uniós politikai nyomásgyakorlással akarnak érvényesíteni, s amelynek célja a régi európai nemzeti identitások felbomlasztása, és helyettük egy új páneurópai identitás kialakítása a migráció révén – írta keddi kommentárjában Pawel Lisicki, a DoRzeczy című lengyel konzervatív hetilap főszerkesztője.
Az ideológia és a radikalizmus győzedelmeskedik a józan ész és a mértéktartás felett – állapítja meg. Szerinte az európai parlamenti képviselők többsége Orbán Viktor migrációs politikája miatt szavazta meg a 7. cikk szerinti eljárás megindítását.
A migránsok beáramlása elleni védekezés a Fidesz választási programjának fő pontja volt, az uniós szinten hozott döntés ezért „ténylegesen megsérti az uniós tagállamok szuverenitásának elvét”.
Az Orbán-kormányt a magyarok azért is választották újra, mert a kommunizmus uniformizáló törekvéseinek évtizedei után – a többi közép-európai nemzethez hasonlóan – fontosnak tartják kulturális identitásukat, tudják, hová vezet az egységesítő, nemzetellenes ideológia – hangsúlyozta Lisicki. Az uniós politikusok egy részének hasonló elképzelése van az egységről, mint a volt kommunista elvtársaknak – teszi hozzá.
Mind nyilvánvalóbb, hogy „az új baloldal ideológusai” tervük megvalósításához habozás nélkül erőszakhoz folyamodnak, kihasználják jelenlegi politikai túlsúlyukat, s az engedetlenekkel szemben a fenyítés eszközeit alkalmazzák – állapítja meg. Ez a gőg és elvakultság megnyilvánulása – írja, és arra figyelmeztet, hogy az EU-ban mindez az euroszkeptikus hangulatokat erősíti.
Magyarország esetében a szankciókkal való fenyegetés, a lejáratási és megszégyenítési próbálkozások növelhetik a kormány támogatottságát – állapítja meg. Egy biztos: ahogyan korábban Lengyelország az unióval folytatott vitájában számíthatott Magyarországra, úgy Budapest is számíthat Varsóra. A 2019-es európai parlamenti választások után pedig újabb országok csatlakozhatnak hozzájuk – zárja cikkét a főszerkesztő.