A várakozásoknak megfelelően alakult az egész nemzetközi közösség pillantásaival figyelemmel kísért csúcstalálkozó tegnap Kim Dzsong Un észak-koreai vezető és Mun Dzse In dél-koreai elnök között, amely a két politikus reményteljes, bizakodásra okot adó nyilatkozattételeivel ért véget.
Kim hosszú másodpercekig tartó, a demarkációs vonalon átnyúló történelmi kézfogás után lépett Dél-Korea területére, majd az ő javaslatára Munnal együtt a vonal túloldalán, vagyis Észak-Korea területén is tettek egy-két lépést. Utóbbi gesztus a szöuli elnöki hivatal illetékesei szerint rögtönzés volt, ugyanis Mun észak-koreai gyorsvizitje nem szerepelt a nagyon alapos részletességgel kidolgozott protokollban.
Az eseményt követő nemzetközi nyilatkozatok mindenesetre egyöntetűen egy konstruktív jövőkép első állomásainak tekintik a történelmi eseményt, amelyet minden bizonnyal Kim is rendkívüli sikerként könyvelhet el.
Az észak-koreai vezető legfőbb motivációja ugyanis egyértelműen saját legitimációjának erősítése mind saját országában, mind pedig a nemzetközi közösségben, azok az irányvonalak tehát, amelyek kirajzolódtak a csúcstalálkozón, mint például egy, a koreai háborút lezáró békeokmány esetleges aláírása, pontosan illeszkedik a phenjani stratégiába – mondta el lapunknak Csoma Mózes Korea-kutató, a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem főmunkatársa.
Erre tulajdonképpen már önmagában a rezsim fennmaradásának bebiztosításához is szükség van – tette hozzá a kutató.
– Amikor azonban Kim Dzsong Un a Koreai-félsziget egyesítéséről beszél, akkor azt nem szabad úgy értelmezni, hogy az észak-koreai vezető lemondana pozíciójáról, észak pedig egyszerűen csak beolvadna a déli államba, mint ahogyan Kelet-Németország beolvadt nyugati szomszédjába 1990-ben – magyarázta Csoma Mózes.
A kutató szerint ugyanis a phenjani propaganda már a ’80-as évek óta hangoztatja annak lehetőségét, hogy egy majdani egyesülést egy államszövetség létrehozásával tartanának megvalósíthatónak, azaz két rendszer működne egy országban. Éppen ezért nagyon fontos része az elfogadott nyilatkozatnak, hogy megállapodtak abban, mindkét Korea nyit egy-egy képviseleti irodát a szomszédban, amelyen az államok képviselői állandó munkakapcsolatban állhatnak egymással.
A megbékélés szimbólumaként számon tartott Keszong településen felállítani kívánt hivatalokban pedig megvan az a távlati lehetőség, hogy később a fővárosokba költöztessék őket, és egyúttal nagykövetségekké alakuljanak át – magyarázta.
Akadnak ugyanakkor elégedetlenkedők is: a találkozás helyszínétől néhány kilométerrel több százan tüntettek Dél-Koreában az északi szomszéddal való megbékélés ellen. A demonstrálók „bombát Észak-Koreára” feliratú transzparenseket tartottak a magasba, és Mun Dzse In lemondását követelték. A jelenlegi dél-koreai elnök egyébként szellemi elődjéhez, a néhai Ro Mu Hjon balközép elnökhöz hasonlóan 2017-es beiktatása óta kiemelt prioritásként tekintett Szöul és Phenjan viszonyának alakítására, tulajdonképpen ennek is köszönhető a most létrejövő találkozó – mondta el Csoma Mózes.
A dél-koreai kétpólusú politikai rendszerre ugyanis mindig jellemző volt, hogy a balközép oldal sokkal nyitottabb az „össznemzeti” ügyek, és így Észak-Korea felé, míg a konzervatívok egyáltalán nem élharcosai a „határon túli” koreaiak jövőjének – tette hozzá.