„A legfelsőbb bíróság felfüggesztési határozatot bocsátott ki a kurdisztáni elnökség által szeptember 25-re kiírt népszavazás szervezésére vonatkozóan, míg megvizsgálja azokat a beadványokat, melyek szerint a referendum alkotmányellenes” – tudatta közleményében Irak legmagasabb szintű igazságszolgáltatási fóruma.
A jogi szakszöveg azt a félelmet takarja, hogy Kurdisztán – amely de facto ma a realitás – onnantól fogva teljesen nyilvánvaló ténnyé válik, az új állam elviszi Irak olajtartalékainak meglehetősen komoly hányadát, ráadásul nemzetközi kapcsolatai is lesznek, s nem feltétlenül azokkal, akikkel Irak is jó viszonyra törekedne. Az első számú jövendőbeli partner pedig Izrael lenne.
Múlt szerdán Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kijelentette, országa „támogatja a kurdok jogát a saját állam megalapításához”, válaszul Bagdad leszögezte, nem fogja engedni egy „második Izrael” kialakulását az északi területen.
A Kurdisztáni Regionális Kormányzat (KRG) nevű, kvázi független kurd entitás hivatalosan ugyan Irak része, de a kurdok jószerivel fittyet hánynak a szinte teljesen erőtlen központi kormányzat figyelmeztetéseire. A fő cél a független állam kikiáltása, és egy olyan erős szövetséges, mint Izrael, nagyon sokat segít nekik.
Izrael pedig nem véletlenül érzi úgy, hogy számára az új, vele barátságos ország megszületése jó eszköz lehet saját érdekeinek védelmében. A kurdok ugyanis évszázadok óta küzdenek azért, hogy saját államot hozzanak létre, de a nagyhatalmi ambíciók mindig úgy fordultak, hogy nekik soha senki nem osztott lapot, mindig más államokban éltek kisebbségi sorban. Ma Törökország és az Egyesült Államok egyaránt elveti a népszavazást, az Európai Unió tagjai szintén nem így képzelik el a kurdkérdés rendezését.
Jifa Szegál, a Nemzetközi Jogi Fórum nevű Izrael-párti civil szervezet igazgatója szerint nem érdemes érzelmeket keresni az európai országok tevékenysége mögött, sokkal inkább a reálpolitika vezeti lépteiket. „Az EU és Törökország viszonya ma bonyolultabb, mint bármikor, hiszen ott van az aláírt szerződés a migránsok megállításáról, akik Európába igyekeznek. Ez igaz az EU–iráni viszonyra, ha figyelembe vesszük a szankciók feloldását és a kereskedelem újraindulását.
Emellett itt van Szíria és Irak, amelyek romokban hevernek, és az EU tart attól, hogy egy újabb válság újabb radikálisokat indít útnak nagyvárosai felé” – magyarázta a helyzetet a szakértő a The Times of Israel hasábjain.
A függetlenséget kikiáltó kurdok valóban messzire vezető útra lépnének. A nép ugyanis nemcsak Irak északi részén él, de Szíriában, Iránban, Törökországban is nagy közösségeik vannak, területileg is egy helyen élnek, s az iraki kurdok önrendelkezésért vívott harcának sikere feltétlenül arra vezetné a többi államban élő kurdokat, hogy maguk is sokszorozzák meg erőfeszítéseiket a nagy kurd álmok beteljesüléséért.
Az Iszlám Állam terrorszervezet ellen vívott harc élcsapatai nem véletlenül a kurd pesmergák. Amint elindult az offenzíva az iszlamista mozgalom ellen, s a terrorcsoport egyre nagyobb területet veszített, a győztesek új helyzetet teremtettek. A kurd pesmergák saját pecsenyéjüket sütögették, Moszul ostrománál az első sorokban harcoltak, és nem is kívánnak lemondani a nagyvárosról.
Törökország pedig ugyan tarthat attól, mi történik saját kurd kisebbsége körében, ha a KRG függetlenné válik, ám tudni lehet, hogy Ankara rengeteg olajat vásárol onnan, s Erbíl belvárosában egymás mellett állnak a török cégek képviseletei, a törökök által épített szállodák és irodaházak.
Izrael pedig itt venne magának egy erős szövetségest, úgy, hogy a kicsi Kurdisztán mellé áll, amely riválisává válik hirtelen mindenkinek, Iránnak, Törökországnak, Iraknak és Szíriának egyaránt, roppant hadereje van, és az olajnak köszönhetően még pénzszűkében sincs.
Csakhogy az első világháború óta a nagyhatalmak nem támogatják egyetlen államhatár megváltoztatását sem, egyedül Koszovó volt olyan szerencsés, hogy kikiálthatta saját függetlenségét, és abba a nagyok is belenyugodtak.