A brüsszeli rendőrségnek egy héten belül másodszor kellett szembenéznie a helyi fiatalok spontán összeütközéseivel. Az amatőrség és a zavargásokra adott politikai reakciók esetlensége pedig az európai uniós ügyekkel foglalkozó Politico című hírportál szerint mindent elmond a brüsszeli politikai diskurzus buktatóiról.
Az évek óta figyelmen kívül hagyott szociális problémák ugyanis mostanra felszínre törtek, a belga főváros viszont egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy kezelje őket. Egy héttel ezelőtt például egy gyülekezés erőszakba torkollt, miután a helyi rohamrendőrség megpróbálta féken tartani a Marokkó 2018-as futball-világbajnokságra való kijutását ünneplő több száz szurkolót. Pár nappal később egy híres vlogger rajongótábora okozott kisebb felfordulást a belga fővárosban. A két esetben egy a közös: a városi tanács képtelen volt megfelelően koordinálni a helyi hatóságokat a felfordulások helyszínei között.
Ennek egyszerű oka, hogy a brüsszeli régió a flamandok és a vallonok nemkívánatos szerelemgyermekeként jött létre, a népcsoportok közötti nyelvi és kulturális diverzitás, illetve konfliktusok következményeképpen pedig mindig is szenvedett az erős vezetés hiányától. Érthetetlen intézményi struktúrái és végtelen kormányzati rétegei miatt tehát még a legtapasztaltabb törvényhozók is nehezen látják át a helyi jogszabályokat.
Ennek eredménye, hogy több mint három évtizeden keresztül az olyan problémák megoldása, mint a szegénység, a munkanélküliség és az erőszak, illetve a radikalizálódás, egy csoport inkompetens és közömbös politikus feladata lett volna. A Politico szerint a megszokott képlet Brüsszelben az, hogy mindenkinek van hatalma, de senki sem felelős.
Ez a környezet tökéletes táptalajt nyújtott a fiataloknak az elidegenedéshez és a politikai intézmények iránti nehezteléshez. Ez viszont csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a város szembesült azzal, hogy három év alatt több mint kétszáz lakosa csatlakozott az Iszlám Államhoz Szíriában. A hírportál szerzője szerint Brüsszel mostanra észbe kapott, a probléma csak az, hogy nem elég a felszínt rendbe rakni, a legmélyebb társadalmi problémákat is meg kell oldani.
