A nagyjából negyedmillió évvel ezelőtt megjelent és 26 ezer évvel ezelőtt kihalt neandervölgyit nem kell bemutatni. Egyesek szerint ez az emberfélék egyik kihalt faja, mások szerint nem halt ki, hanem beolvadt a Homo sapiens sapiens alfajba. A gyenyiszovai ember első maradványait – egy ujjperc, majd fog és lábujjcsont is előkerült – 2008-ban fedezték fel az oroszországi Gyenyiszova-barlangban. 2010-ben jelentették be, hogy az Altaj-hegységben található barlangban fellelt csontok egy addig ismeretlen emberféléé lehettek.
Mai tudásunk szerint a neandervölgyiek Eurázsia nyugati, a gyenyiszovaiak a keleti részén éltek, de időnként átvándoroltak a másik területére – jelen esetben neandervölgyi csapat kelhetett útra. A Nature-ben közölt felfedezés szerint ez a két emberféle egymás közelében élt, és életképes utóduk is született. „Korábbi tanulmányokból sejtettük, hogy a neandervölgyieknek és a gyenyiszoviaknak alkalmanként közös gyermekeik lehetnek” – mondta a BBC-nek Viviane Slon, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatója, aki soha sem remélte, hogy olyan szerencséjük lesz, hogy megtalálják a két csoport utódait.
Napjainkban a nem afrikai származású emberek génkészletének kis része a neandervölgyiektől származik, illetve olyan csoport is ismert, amelyik az ázsiai eredetű gyenyiszovai ember génállományából hordoz néhány szakaszt. Az orosz barlang az egyetlen hely, ahol mindkét csoport maradványait megtalálták.
Mit tudunk a lányról és a családjáról? Nem sokat. A lány egyetlen apró csontdarabkáját orosz régészek találták néhány éve a nevezetes barlangban. Az ősi minták genetikai anyagának meghatározásában világelső lipcsei intézetbe vitték a töredéket.
„A minta egy hosszú csont része, és úgy becsüljük, hogy ez az egyed legalább 13 éves volt” – mondta a brit portálnak a Torontói Egyetem kutatója, Viola Bence.
A genetikai vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a gyenyiszovai apa legalább egy neandervölgyi őssel is büszkélkedhetett. Azaz a két emberfaj keveredése nem új keletű, és vélhetően több ezer éven át folytatódott, egészen a két emberféle eltűnéséig.
Hogyan tudnak 40-50 ezer éves csontmaradványokból értékelhető DNS-mintát kivonni, amikor olykor néhány évszázados csontmaradványokból sem mindig sikerül? Viola Bence szerint ez egy nagyon nehéz kérdés. (A Bécsben PhD-ző magyar szakember 2006 óta dolgozik együtt a lipcsei Max Planck intézettel, 2010–2015-ig ott is kutatott. 2015 óta Torontóban él, de az együttműködésük folytatódik.) A lapunkat e-mailben tájékoztató antropológus szerint eléggé egyértelmű, hogy az alacsony és alig változó hőmérséklet segíti a DNS megmaradását. A Gyenyiszova-barlang ebben az értelemben tökéletes helyszín, mert állandóan 4-8 Celsius-fok van azon a részen, ahonnan ez a csont is előkerült. A siker másik összetevője a megfelelő tudás és technika. Kevesen képesek az ilyen régi DNS szekvenálására, azaz a gének sorrendjének meghatározására.
Lipcsén kívül talán két másik csoport van a világon: az egyik Koppenhágában, a másik a Harvard Egyetemen dolgozik. De valószínűleg az első ok a fontosabb.