Az év elején gondoltnál kevesebb izgalmat tartogatott a végére a német választási kampány: már hónapok óta nem kérdés, hogy a Martin Schulz vezette szociáldemokraták (SPD) a holnapi voksoláson nem tudják megelőzni az uniópártokat (CDU/CSU), így immár harmadszor is újrázhat majd kancellárként a 2005 óta hatalmon lévő Angela Merkel CDU-elnök. Jelenleg a felmérésekben mintegy 15 százalékpont a különbség a két nagy tömörülés között, az SPD a tél vége óta lejtmenetben van, elmúlt a „Schulz-hatás” – szertefoszlottak az új pártvezetőhöz fűzött remények –, és hónapok óta nem mértek 30 százaléknál többet a pártnak. Elvben Schulz – aki pedig az Európai Parlament elnöki székét hagyta ott tavasszal a belpolitikai ambícióiért – az alkancellári-miniszteri székkel vigasztalódhatna, esetleg ő lehetne a külügyek új berlini irányítója, de ez az eshetőség egyelőre két akadályba ütközik.
Egyrészt a felmérések szerint az SPD közel áll mindenkori legrosszabb, 23 százalékos eredményéhez, amelyet még 2009-ben ért el. Ha ezt is sikerül alulmúlni, Schulz minden bizonnyal lemondásra kényszerül a pártvezetésről. Egy másik szempont, hogy a nagy pártok egyáltalán akarják-e folytatni a nagykoalíciót, ezt a „rossz házasságot”, amelyben a CDU/CSU mintegy 5, az SPD pedig 3 százalékponttal gyengült meg a legutóbbi, 2013-as Bundestag-választások óta. Az SPD-bázis zúgolódik: a párt felőrlődik, megviselték a menekültválság következményei is, és sorra bukdácsolt az idei tartományi választásokon.
De mi lehet az alternatíva? Először is számolni kell a nagy múltú, de legutóbb a parlamenten kívül rekedt szabad demokraták (FDP) újrafelbukkanásával. A fiatalossá lett jobboldali liberális párt 10 százalék körüli eredményre számíthat Christian Lindner vezetésével. A stílusában Emmanuel Macron francia elnökhöz hasonlított 38 éves politikus korát tekintve is éles kontrasztban áll a jelenlegi berlini elittel: Merkel és Schulz egyaránt 60 feletti, míg a legfontosabb tárca vezetője, Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter 75 éves. Lindner most Németországot akarja megújítani, és könnyen lehet, hogy lesz is erre – részbeni – lehetősége: a koalíciós forgatókönyvek egyike a CDU/CSU–FDP felállás, illetve a karibi ország zászlószíneiről elnevezett „Jamaika”, a CDU/CSU–Zöldek–FDP-összefogás. Ehhez össze kellene simítani a három párt nem épp egyforma programját. Egy friss felmérés szerint a társadalom rendkívül megosztott abban, hogy milyen koalíciót akar; a legtöbben a CDU/CSU–FDP-összefogás hívei.
Aligha kétséges eközben, hogy a 2013-ban alapított, nacionalista Alternatíva Németországnak (AfD) áttörést könyvelhet el: az uniópártoktól jóval jobbra álló, az általános megítélés szerint koalícióképtelen tömörülés 10 százalék körüli eredménnyel debütálhat a parlament alsóházában. Ha harmadik lesz, közjogi méltóságot, parlamenti alelnöki széket is kaphat. Hasonlóan szerepelhet a radikális Baloldali Párt (Linke) is: mivel ők csak az SPD-vel és a Zöldekkel koalícióképesek, tárcára várhatóan ők sem számíthatnak.
Orbán Viktor: Mondjunk imát Merkelért
Az EU legközelebbi csúcsértekezletén, szeptember 29-én Tallinnban találkozik majd a magyar miniszterelnök az új német kancellárral. Annyiban azért mégsem lesz újdonság a találkozó, hogy nagy valószínűséggel ismét Angela Merkelt választják meg e posztra. Orbán Viktor legalábbis ebben reménykedik, mint azt tegnap a Kossuth rádió 180 perc című műsorában kifejtette. – Erre biztattam már a széles politika iránt érdeklődő magyar közönséget, hogy egy csendes imát mondjunk el minden este a mostani, hivatalban lévő kancellár mandátumának meghosszabbítása érdekében, mert a rendelkezésre álló lehetőségek közül (…) magyar nézőpontból a mostani kancellár mandátumának meghosszabbítása az érdekünk – mondta. Orbán szerint lehet, hogy ebben van némi pártelfogultság is, hiszen Angela Merkel pártja ahhoz az Európai Néppárthoz tartozik, ahová a Fidesz is, tehát a támogatás nyilvánvaló. Másrészt Merkel barátságosabb a magyarokkal, mint a rólunk tiszteletlenül és bántó módon beszélő Martin Schulz – tette hozzá.